Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a megoldás? Hogy tudnék tovább lépni?
Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjem az irományomat.
Elöljáróban, a párommal régóta, együtt vagyunk,több éve együtt is élünk.
Ismerkedésünk nagyon nehéz volt, sajnos neki korábbi kapcsolatai nagyon rosszak voltak, lelkileg sok sérülést szerzett ezekből.
Kapcsolatunk elején nagyon jó volt minden, mindent meg tudtunk beszélni egymással, rengeteg időt töltöttünk együtt.
Összeköltözésünk után elterveztük hogy szeretnénk egy klassz otthont, ezért én megtettem mindent, hogy minél előbb sikerüljön, elkezdtem több munkahelyen dolgozni, ez viszont azt eredményezte, hogy nagyon kevés idő jutott a páromra, ebben az időben rengeteget veszekedtünk, többször is mondta, hogy ne dolgozzak annyit, de előttem csak a közös célunk lebegett, hogy legyen egy klassz otthonunk ahol együtt élhetjük boldog életünket. A sok munka, fáradtság, kimerültség, magával hozta azt is, hogy a páromra közel sem jutott annyi idő
amennyi kellett volna, és nem tudtam mellette lenni lelkileg annyira amennyire szerettem volna, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy szinte egyáltalán. A sors fordított egyet a kockán és megszűnt az egyik munkahelyem, ez az időszak megviselt eléggé lelkileg, szükségem lett volna a párom támogatására, de nem volt mellettem, saját peldámból kiindulva, gondoltam azért van mert neki is nehéz a munkája, és kimeríti őt teljesen. Éreztem, hogy valami nincs rendben , de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Ezután fokozatosan egyre szorosabb kezdett lenni a kapcsolatunk, sikerült egy házat is vásárolni.
Tényleg azt éreztem, hogy minden rendben van.
Na és itt jön a fekete leves.
Történt a napokban ugyanis, hogy megtaláltam a számítógépén egy beszélgetést, amit én elkezdtem visszaolvasni, na ezt nem kellett volna....ez teljesen romokba döntötte az életemet.
Sajnos kiderült hogy abban az időben mikor sokat dolgoztam, és a párom egyedül érezte magát lelkileg, internetes játék közben megismerkedett egy sráccal, akinek ki tudta önteni a lelkét, egyre többet beszélgettek, egyre mélyebbé alakult a kapcsolatuk, egymásnak képeket,szíveket küldözgettek.
Többször több órán keresztül videóhívásban beszélgettek.
Leírták egymásnak hogy mennyire szeretik egymást. Napi rendszeres beszélgetésük több hónapon keresztül tartott.
A párom viszont tagadja, hogy bármikor is találkoztak volna, de a beszélgetést látva ez szinte mindegy is, ugyanis lelkileg így is-úgy is megcsalt, kibeszélt, elárult, semmibe vett.
A páromat ennek ellenére mindennél jobban szeretem,de azt érzem, hogy ezt soha nem tudom megbocsátani, és soha nem fogok tudni hinni neki. Érzem, hogy a párom is szeret, és nagyon megbánta amit csinált, ő se és én sem tudjuk elképzelni egymás nélkül az életünket.
Az eset óta mély depresszióba kerültem, nem látok kiutat, hasztalannak érzem magam.
A kérdésem pedig az lenne, hogy valaki járt hasonló cipőben, és ha igen hogy oldotta meg a hasonló jellegű problémát?
Hogy tudnám magam túltenni ezen az egészen?
11#
Igen ezt értem, alá is írom, van benne igazság, de akkor sem ennek kellet volna lennie a megoldásnak.
Szia,
Ha eljutott erre a szintre, onnan sajnos már nincs érzelmileg visszaút. Mondom ezt nőként.
13#
Pont ezen kattogok a történtek óta. Ha ezt meg tudta csinálni, akkor valószínűleg nem szeret engem igazán.
Megígértem neki, hogy adok egy esélyt, hogy bebizonyíthassa mennyire szeret, de egyszerűen nem tudom magam túltenni ezen az egészen... talán pont azért is, mert mindennél jobban szeretem...
Azt érzem, hogy teljesen felőrölnek a gondolatok.
"Megígértem neki, hogy adok egy esélyt, hogy bebizonyíthassa mennyire szeret, de egyszerűen nem tudom magam túltenni ezen az egészen..."
Szerinted mégis hogyan kéne bebizonyítania?
"talán pont azért is, mert mindennél jobban szeretem..."
Nevetséges vagy.
-“Ismerkedésünk nagyon nehéz volt, sajnos neki korábbi kapcsolatai nagyon rosszak voltak, lelkileg sok sérülést szerzett ezekből.”-
- Ha ezt tudtad,miért hanyagoltad el? Főleg ha tudtodra is adta nem egyszer… valószínűleg már akkor depresszióba került ő is. Mind a ketten hibásak vagytok Ő azért mert mással beszélgetett Te meg azért mert leszartad a fejét az írásod alapján több hónapig.
Biztos hogy szeret,mert már akkor lelépett volna mással, de először is mind a kettőtöknek fel kéne ismerni ,ki hol hibázott. Az is komoly azért hogy csak ő esedezik a bocsánatért,meg új esélyért. Te bocsánatot kértél valaha amiatt az időszak miatt? Vagy nem is érzed magad hibásnak? Tudom most a sértettségérzeted erősebb mindennél,de az elejétől át kell gondolni hogy mi miért történt főleg hogy miután több idő jutott nektek egymásra állításod szerint minden rendben volt meg előtte is.
16#
Nekem ez az első komolyabb kapcsolatom, nem igazán volt viszonyítási alapom, se tapasztalatom kapcsolat terén, ez nyilván nem mentség, tudom hogy hibáztam, el is ismertem.
De a megcsalásra semmi sem lehet magyarázat.
Aki semmibe vesz, kibeszél, elárul az nem szeret igazán.
Minden kapcsolatban vannak nehézségek, de nem az a megoldás, hogy egy harmadik fél vállán sírom ki magam, legalábbis szerintem....
"Aki semmibe vesz, kibeszél, elárul az nem szeret igazán."
Mi következik ebből?
Szakítás. És be lehet fejezni a rinyálást.
"Ezután fokozatosan egyre szorosabb kezdett lenni a kapcsolatunk, sikerült egy házat is vásárolni."
Remélhetőleg a saját nevedre vetted. Ha közösbe vetted, majd tanulsz belőle.
Ahogy saját magadról is tanulsz, hogy hogyan reagálsz érzelmileg adott helyzetben.
Ok-okozat. Remélhetőleg mindketten tanultatok belőle.
Ha folytatjátok nehéz lesz, de nem lehetetlen,nekünk sikerült.
Kérdés hogy nem csak a kötődés,hanem tényleg szeretitek e egymást!? Erre a választ ne itt hanem egymásban keressétek, hisz minden ember más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!