Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a megoldás? Hogy tudnék tovább lépni?
Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjem az irományomat.
Elöljáróban, a párommal régóta, együtt vagyunk,több éve együtt is élünk.
Ismerkedésünk nagyon nehéz volt, sajnos neki korábbi kapcsolatai nagyon rosszak voltak, lelkileg sok sérülést szerzett ezekből.
Kapcsolatunk elején nagyon jó volt minden, mindent meg tudtunk beszélni egymással, rengeteg időt töltöttünk együtt.
Összeköltözésünk után elterveztük hogy szeretnénk egy klassz otthont, ezért én megtettem mindent, hogy minél előbb sikerüljön, elkezdtem több munkahelyen dolgozni, ez viszont azt eredményezte, hogy nagyon kevés idő jutott a páromra, ebben az időben rengeteget veszekedtünk, többször is mondta, hogy ne dolgozzak annyit, de előttem csak a közös célunk lebegett, hogy legyen egy klassz otthonunk ahol együtt élhetjük boldog életünket. A sok munka, fáradtság, kimerültség, magával hozta azt is, hogy a páromra közel sem jutott annyi idő
amennyi kellett volna, és nem tudtam mellette lenni lelkileg annyira amennyire szerettem volna, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy szinte egyáltalán. A sors fordított egyet a kockán és megszűnt az egyik munkahelyem, ez az időszak megviselt eléggé lelkileg, szükségem lett volna a párom támogatására, de nem volt mellettem, saját peldámból kiindulva, gondoltam azért van mert neki is nehéz a munkája, és kimeríti őt teljesen. Éreztem, hogy valami nincs rendben , de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Ezután fokozatosan egyre szorosabb kezdett lenni a kapcsolatunk, sikerült egy házat is vásárolni.
Tényleg azt éreztem, hogy minden rendben van.
Na és itt jön a fekete leves.
Történt a napokban ugyanis, hogy megtaláltam a számítógépén egy beszélgetést, amit én elkezdtem visszaolvasni, na ezt nem kellett volna....ez teljesen romokba döntötte az életemet.
Sajnos kiderült hogy abban az időben mikor sokat dolgoztam, és a párom egyedül érezte magát lelkileg, internetes játék közben megismerkedett egy sráccal, akinek ki tudta önteni a lelkét, egyre többet beszélgettek, egyre mélyebbé alakult a kapcsolatuk, egymásnak képeket,szíveket küldözgettek.
Többször több órán keresztül videóhívásban beszélgettek.
Leírták egymásnak hogy mennyire szeretik egymást. Napi rendszeres beszélgetésük több hónapon keresztül tartott.
A párom viszont tagadja, hogy bármikor is találkoztak volna, de a beszélgetést látva ez szinte mindegy is, ugyanis lelkileg így is-úgy is megcsalt, kibeszélt, elárult, semmibe vett.
A páromat ennek ellenére mindennél jobban szeretem,de azt érzem, hogy ezt soha nem tudom megbocsátani, és soha nem fogok tudni hinni neki. Érzem, hogy a párom is szeret, és nagyon megbánta amit csinált, ő se és én sem tudjuk elképzelni egymás nélkül az életünket.
Az eset óta mély depresszióba kerültem, nem látok kiutat, hasztalannak érzem magam.
A kérdésem pedig az lenne, hogy valaki járt hasonló cipőben, és ha igen hogy oldotta meg a hasonló jellegű problémát?
Hogy tudnám magam túltenni ezen az egészen?
Szia! Szóról szóra ugyan ez történt velem, csak én vagyok a nő. Nekem már az egészségem is kezdett rámenni, annyira fájdalmas volt.
Bármit tettem mindig rosszul jöttem ki belőle. Én is depressziós lettem, így az exférjem már erre fogta a megcsalást, hogy magamba fordultam. Bele se gondolt, hogy miért. Belegebedtem, akkor sem tudtam magam túltenni rajta, túl sok volt a hazugság és az átverés. Fél éve eljöttem tőle, ő mai napig tényleg azt gondolja, hogy semmit nem csinált. Az i-re a pontot azt tette fel, hogy miután könyörgött, hogy kezdjük újra és én ôszintén belementem pár napra rá közölte, hogy a szeretőjével akar lenni. Én itt megkíséreltem egy öngyilkosságot, annyira feketén láttam a jövőt. Erről csak én és a saját szűk családom tud. Itt már azt mondtam, hogy netovább.
Többször is padlóra kerültem, gyerekestül.
Már nem hibáztatok senkit, nincs bennem harag sem. Átgondoltam szépen, hogy mi vezetett el idáig, levontam a következtetéseket. Fáj, rettenetesen fáj, hisz itt egy másfél éves gyerek is és szinte nem is érdekli az apját.
Teljesen átérzem a helyzetedet, olvasva a soraidat összeszűkült a gyomrom és a szívem, ugyan így reagáltam, amikor olvastam azokat az üzeneteket. A párod szerelmes. Így nagyon nehéz döntés előtt álltok mindketten. Ő el tudja nélküled képzelni sajnos, ez a szerelem érzet nem múlik el egyik napról a másikra....
Minek dolgozol több helyen?
Egy kell de becsületes.
1#
Teljes mértékben átérzem azt, amit leírtál, én is ugyan ebben a helyzetben vagyok, nagyon sötét gondolataim vannak, 0-24 ezen kattogok, és azt érzem, hogy az lenne a legjobb ha nem lennék.
2#
Van benne valami, de az a baj, hogy én annyira szeretem a párom, hogy elhagyni nem tudnám, viszont azt érzem, hogy pszichésen kezdek rámenni...nagyon sok a sötét gondolat...
3#
Ugyan te nem a kérdésre válaszoltál, de én azért válaszolok neked is.
Kérlek azért dolgoztam több munkahelyen, mert erre volt szükség, ahhoz hogy fiatalon házat tudjunk vásárolni.
KB szóról szóra velem is ez történt. Kb pont ugyanez....ez valami új megcsalási forma lett vagy mi a szar???!!!
Kb másfél évvel ezelőtt derült ki, együtt maradtunk, az életem azóta romokban hever, frontinon, xanaxon és dormicumon élek, zombi lettem kb, másfél év távlatából sem tudok bízni benne, inkább befelé figyelek magamra, megszűnt iránta az a mély szeretet, és egy felszínes szeretetet érzek azóta iránta, ami össze sem hasonlítható azzal ami a megcsalás előtt volt.
Önbizalmam nulla lett, egy ruhadarabot nem merek venni magamnak, mert annyira eltűnt az önbizalmam, hogy az krva élet.
Dolgozni nem tudok, folyamatosan az kattog a fejembe, hogy valahol, valamilyen formában tartja a kapcsolatot vele, vagy ha nem ez, akkor az, hogy majd újra megteszi. Átkozom a bizalom szót azóta, megvetem, hogy így működik az ember, egyszerűen előbb halnék meg, minthogy újra bízni tudjak benne.
Így telnek napjaim, a magány, a fájdalom, a félelem és a korlátok között. Átfordultam torzba, minden nőre ráhúztam ezt, úgy érzem, sőt tudom, mivel lelkileg sosem voltam stabil, az önbizalmam mindig is gyenge volt, de már tudom, hogy ez egész életem végéig elfog kísérni, és ezzel kell együtt élnem, majd ha lesz új kapcsolatom, ismerem magam, a kételyek és félelem körül fogok élni, sajnos nekem ennyi volt.
Amit tanácsolnék számodra az, hogy szakíts, nem éri meg, ezt nem lehet helyrehozni, örökre ott marad ez benned, és sosem fogsz tudni felszabadult és boldog lenni mellette.
Mikor kiderült jöttem ide sírni, írták, hogy szakítsak, mert nem fogom tudni túltenni magam ezen, naiv módon nem hittem az itteni válaszoknak/embereknek....azt hittem, hogy lelkileg ők lejjebb vannak, hogy nem adtak bele elég erőt, energiát, érzelmet, hogy túltegyék magukat ezen, ezért próbáltam megerőszakolni magam, hogy "de majd nekem sikerül"...hát nem sikerült.
Voltam alkohol meg drogfüggő, meg minden, de jelen pillanatban boldogabb voltam akkor amikor egyedül voltam és minden nap a saját hányásomban kelve szembesültem azzal, hogy mennyire egy elbszott életem van, de határozottan különbséget tudok tenni, boldogabb voltam akkor mint most.
Mondjuk az én helyzetem kicsit másabb, én durván bántalmaztam lelkileg őt éveken keresztül és ezért tette....elvileg....
Mennyi emberi roncs, hihetetlen!
Másnak nincs keze, lába, kerekesszékben ülve éli le az életét, vagy süketen, vakon, bénán, magatehetetlenül.
Ezzel szemben nektek mindenetek megvan, ami nekik nincs és itt nyavalyogtok, ahelyett, hogy élnétek a szaros kis életeteket boldogan!
Defektesek vagytok mindnyájan, tudjátok magatokról, de hogy szakemberhez fordulnátok nyavalygás helyett, azt már nem!
"engem szidott más nőknek, közösen nevettek ki lényegében és még sorolhatnám"
Férfiként kérdezem, hogy ebben mit lehet megbocsátani? Azonnali bizalomvesztés és szakítás, ha velem csinálná ezt valaki...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!