Elmondanátok a testvéreteknek vagy nem? (kifejtés lent)

2 év van közöttünk, nagyon közeli kapcsolatunk van (ő 24, én 22 vagyok).

A barátjával 5 éve vannak együtt, nagy a szerelem a nővérem részéről, viszont van valami, ami engem is érint és nem mondtam senkinek. Nem is mertem.

Januárban egy síelős iszogatás után kikezdett velem a barátja, vagyis elhagyta egy olyan mondat a száját részegen, hogy bánja, nem velem találkozott először és hogy akkor minden máshogy alakult volna, de ebbe inkább bele se menjünk. Mondtam, hogy jó, szerintem se és ott akartam hagyni, de aztán még mondta, hogy ő azért jön ritkán a tesómmal haza látogatóba, mert egyre jobban vonzódik hozzám és ha én is a házban vagyok, mindig rám gondolt, ha tudja, hogy ott vagyok náluk a lakásban, direkt későn megy haza, mert meglát és úgy érzi, hogy másik világban van. Akkor mondtam, hogy elég, és ott is hagytam. Másnap bocsánatot kért, elmondta, hogy sokat ivott, ő azt nem is úgy gondolta, szép vagyok, de csak viccelt/túlzott és örülne, ha köztünk maradna. Én sem akartam családi balhét, meg a nővérem tényleg annyira rózsaszín ködös deluluban van, hogy azt is kinéztem volna belőle, hogy engem hoz ki a rossznak az egészből.

Utána volt egy közös ebéd nálunk, eljöttek a srác szülei is, hogy találkozzon a két család, megismerjék a nagyszüleinket stb. A nővérem mondta, hogy anyósjelölt borzalmas, senki és semmi nem jó neki, készüljek fel én is. Velem mégis kedves volt, kifaggatott az egyetemről, hogy mik a céljaim később, miket csinálok, mik érdekelnek és azzal zárta a beszélgetést, mindenki előtt, hogy hát én jobban illenék a fiához szerinte, engem eddig hol rejtegettek. Ciki volt, nővéremen is látszott az agybaj, de próbáltam elviccelni. Ezután pár nappal felhívott a srác, hogy találkozni szeretne velem, én mondtam, hogy szerintem ne, nincs miért, de erősködött és gondoltam, beszéljük meg józanul, nem kell még egy részeg kirohanás.

Találkoztunk, elmondta, hogy neki az, ahogy az anyja reagált rám és el volt ájulva tőlem, a végső jel volt és szakít a nővéremmel, velem akar lenni és mióta barátom van, rosszul van attól, hogy valaki más hozzám nyúl (randizgatok egy ideje).

Szakítottak a héten, tesóm azóta padlón van. Pénteken elvitte a srác a maradék cuccát is a lakásból, ott konkrétan nekiment, elkezdte tépni a pólóját, hogy ő onnan nem költözhet el, nem hagyhatja magára és hogy megígérte, hogy összeházasodnak, az utóbbi 5 évét rááldozta és mindent megtett, hogy a srácnak csak az egyetemre kelljen koncentrálni (orvosin végzett, most a rezidensképzését csinálja, szóval a nővérem tényleg minden terhet levett a válláról, kb. háztartásbeliként élt). És hogy megígérte, hogy a diploma megszerzése után eljegyzi, nem dobhatja így ki, hozzák rendbe, menjenek el terápiára.

Az a baj, hogy magyarázatot sem kapott, vagyis nem a teljeset. Az exe tárgyilagosan közölte vele, hogy szakítani szeretne, nem szerelmes már és adják meg az esélyt annak, hogy találjanak mind a ketten olyat, aki mellett boldogok. A nővérem nekem sír, én pedig egy szemét hazugnak érzem magam, amiért hallgatok/hallgattam mindenről. Sosem titkolóztam előtte, ő volt az, akivel megbeszéltem mindent és most napok óta gyomorgörcsöm van. Nem történt az exével semmi, mégis úgy érzem, hogy meg lett csalva. És az a baj, hogy megbeszélni sem tudom ezt senkivel, az anyánkra ezt a terhet nem akarom tenni, barátnőimben meg nem bízom annyira, hogy ne gondolják ezt egy jó kis pletykatémának.