Mit tennél ha rájössz hogy csal a feleséged?

Mi is helyrehoztuk, de 1 évébe telt a férjemnek mire újra kibékültem vele. Rengeteget sírt.

Az oka nyilvánvaló volt és egy évig nem békultem ki vele.

Összekapta magát.

"Mit tennél ha rájössz hogy csal a feleséged?"

Az attól függ. Ez nagyon helyzetfüggő. Én amikor megtudtam, hogy csal a feleségem, leültünk, és megbeszéltük, hogy hogyan tovább. Nálunk vannak gyerekek, így eleve az volt a fő szempont, hogy ne lépjünk semerre meggondolatlanul és/vagy túl hirtelen. A lényeg az, hogy már a szeretője képbe kerülése előtt azt tervezte a feleségem, hogy elhagy (ezt utólag vallotta be). Nálunk nem volt előzményektől mentes a dolog, kvázi megérdemeltem, hogy végül ez történt. Nem, nem azért, mert én is megcsaltam vagy bármi ilyesmi, közel sem ilyen okai voltak. Teljesen más módon voltam "hűtlen" hozzá. Aztán jött a szeretője, azt mondta, maradjunk együtt, de csak a gyerekek miatt. Eltelt pár hónap, közben én 100%-osan megváltoztam (pozitív irányba) minden szempontból és rájött, hogy annyira nem is buli ez a "szeretősdi" és hogy újra tud férfiként tekinteni rám, mivel én is újból nőként és társként kezeltem. Helyrejött, sőt, rengeteget javult, fejlődött a kapcsolatunk.

Most már nagyon köszöni a feleségem, hogy nem dobtam ki azonnal. Ha azt tettem volna, valószínűleg az lett volna, hogy ugyanígy hamar rájött volna, hogy igazából ő nagyon nem akar más társat magának, viszont szétrobbantottuk volna a családot, a közösen felépített életünket, mindent.

Most egy új dimenzióban folytatjuk a kapcsolatunkat.

Szóval, ahogy kezdtem, úgy zárom: ez helyzetfüggő, vannak olyan kapcsolatok és helyzetek, amikor szerintem sem kérdéses a dolog (válni kell), de vannak olyan helyzetek, amikor nem úgy kell tekinteni a csalfa feleségre, mint egy gonosztevőre. Vannak helyzetek, amikor érdemes esélyt adni a folytatásra, főleg az előzmények tükrében.

Én megcsaltam, elhagytam, azóta összekapta magát és kibékültem vele.

De ehhez neki kellett változnia.

Nem kezelt nőként, önző irigy volt, és megcsalt.

Mikor rájött hogy nekem jut pasi, amikor csak akarom ,akkor elkezdett könyörögni hogy maradjak vele.

Most javult a helyzet, ő abban az időszakban rengeteget sírt, azt hiszem tényleg nem akar elveszíteni.

Kb úgy éltünk hogy ő egyedül eldöntött mindent mindig.

Hova mikor miért megyünk, kikkel legyünk jóban, kikkel ne beszéljünk, mindent amit keresett önmagára költötte kizárólag.

Pedig házasok vagyunk és itt a gyerekünk.

Most megváltozott, ez tény!

De ha megint nárci lesz, akkor engem többet nem kap vissza se a lányomat.

Pontosan tudom hogy merre induljak, és hogy 1 hét alatt találnék férfit.

És természetesen férfi nélkül is meglennék!

Az csak egy plusz.

Amúgy megsajnáltam mert sírt és ki volt bukva hónapokig.

Én nem akarom hogy miattam meghaljon valaki, beteg is lett . De össze kellett kapnia magát.

Persze azért volt akkora mellénnyel mert azt hitte hogy ha elhiteti velem hogy úgysem kellek senkinek, akkor nem is fogom kipróbálni.