Hogyan éljem túl, hogy elveszítettem a családom? Elköltözött a feleségem a gyerekekkel.

Gondolom most jössz rá, hogy mit is vesztettél. Az embernél ez előfordul hogy nem értékeli, amíg nem veszti el. A gyerekeid nem biztos, hogy ezzel elveszítetted, ha nem vagy veszélyes, nem vagy alkoholista, akkor nem tilthatják meg tőled, hogy lásd őket, nem? Tartani tudod velük a kapcsolatot, és attól talán még helyrehozhatod náluk, amit elrontottál, az pedig az elhanyagolást. Kell idő mire megbíznak benned, de szerintem nem lehetetlen. Konkrétan van jogod, hogy lásd őket, nem?

Nem tudom, én ilyet nem tapasztaltam, mert az én apám válás után is sz@rt rám, pedig nem tiltotta senki, se anyám, se a bírósság, azért nem tudom, hogy megy ezek után.

Csúnyán mondva, nőt meg találsz másikat, még lehet ebben az életben családod, de őszintén szólva a feleséged és a gyerekeid nagyon sajnálom. Csak légy szíves, ha lesznek új gyerekeid, utána se sz@rd már le a régieket, ha úgy döntesz most, hogy felveszed velük a kapcsolatot. Mert annál undorítóbb nincs. Akkor legyél jó apa.

Ne erőlködj a visszahódítással. Amint sikerülne, két hét múlva úgyis unnád megint a családosdit. A gyerekeidet pont annyit láthatod mint eddig, annyi különbséggel, hogy most a napi 1-2 órát egyben töltöd el velük két hetente.

És nem kell az átverni való asszonyt nézegetned.

Na, de a szeretőddel mi lett?!

Ebből is látszik, hogy az őrület rövid, de a megbánás hosszú... :(

Próbáld meg visszaszerezni a családodat!

Ha kitartóan udvarolsz az asszonynak, akkor tuti megbocsát MAJD, bár soha nem felejt és ugye kutyából nem lesz szalonna.

Csak az a baj, hogy te már nem szereted a feleségedet, mert akkor nem csaltad volna meg, most is csak a gyerekek hiányoznak, meg magadat sajnálod, hogy te magányos vagy.

Az asszony vajon mit érezhet ?!