Hosszabb kapcsolatban jellemző, hogy megbámulod, fantáziálsz majd meg is teszed?

En nő vagyok azt szeretem kívánom akivel járok.eleve azért járok vele.

A pasik meg mindenkire vágynak nem csak a saját párjukra. Nem azért vannak vele mert Ő kell hanem mert van egy fix

7 éve vagyok párkapcsolatban, ezalatt nem egyszer előfordult, hogy elkezdtem máshoz vonzódni, fantáziáltam másról, sőt időt is töltöttem szándékosan olyan emberrel, aki tetszik, hogy boostoljam az egomat. Na most, én ezek után mindig bűntudatot éreztem, sajnáltam a páromat, (pedig se vallásos, se konzervatív, se prűd nem vagyok). Nem tudom, hogy hogy lehet az, hogy egy-egy kikacsintás után valakiben ezek az érzések nem jelennek meg egy monogám párkapcsolatban, amiben elvileg szereti a másikat. Engem a bűntudat mindig önreflexióra késztetett, és azt vettem észre, hogy akkor vannak ilyen kikacsintásaim, amikor úgy érzem, hogy valami hiányzik a kapcsolatunkból vagy eltávolodtunk egymástól (pl. kevés együtt töltött idő, kevés szex, kevés dicséret stb.). Ezek mind olyan dolgok, amiket ideális esetben meg lehet, egyébként pedig meg is kell beszélni egy párkapcsolatban. Meg kell beszélni, hogy mi van a hiány háttérben, közösen gondolkodni, hogy hogy lehetne vlátoztatni, fejlődni a kapcsolatunk fenntartása érdekében. Már egy ilyen beszélgetés is előrébb vihet, mert ha megtapasztalja az ember, hogy a párja nyitott, kompromisszumkész és nem bántó, már attól fontosnak, megbecsültnek tudja érezni magát, és egy ilyen biztonságos közeg már eleve sokkal vonzóbbá teszi a másikat.

De egyébként az lenne az ideális, ha rendszeresen és nyíltan kommunikálnának a felek az érzéseikről, esetleges aggodalmaikról, mert úgy időben el lehet csípni az ilyeneket. Ha minden nap beszélgetünk, akkor a legkönnyebb észre venni bármilyen változást, na meg akkor a legkönnyebb érzelmileg is közel maradni a másikhoz.

Én úgy gondolom, hogy hosszútávon csak így lehet egy minőségi monogám párkapcsolatott fenntartani. Beszélgetni kell minden nap őszintén. Két érett ember szerintem belátja, hogy ez mindkettőjüknek érdekük (már ha monogám kapcsolatban szeretnének élni ténylegesen), és nem fog elhallagatni, titkolózni, és nem fogja a szőnyeg alá söpörni a problémákat.

12 éve vagyok párkapcsolatban, F29 vagyok

Megnézek másokat. Előfordult az évek során, hogy amikor a kapcsolatom éppen völgyben volt, a környezetemben meg volt vonzó nő akivel jóban voltam, kicsit bele is szerettem az illetőbe.

De soha nem tettem semmit. Kb egy hónapig gyötörtem magam az érzésekkel, aztán újra és újra a hűség mellett döntöttem és azon dolgoztam, hogy felíveljen a kapcsolatom.

Ha nagyon szigorúan vesszük, ez érzelmi megcsalás, ugynaakkor szeirntem nagyon idealistának kell lenni ahhoz, hogy valaki úgy higyje, hogy ha az ember akár 5-10 alkalommal is képes szerelembe esni 10 és 20 éves kora között, akkor a maradék 60 évben csak egyetlen egyszer fog.

A hűség döntés kérdése. Egy nehéz és gyakran érzelmileg megterhelő döntés. Ugyanakkor párkapcsolati szempontból hatványozottan kifizetődő.

Ha megcsalnám a páromat, elhagnyám. Onnantól kezdve nincs értelme vele lenni.

Én kb. úgy vagyok mint az 1-es. A kapcsolatom nem tökéletes, szexuálisan többre és másra lenne igényem. Más nőket kívánok, de vele mindig ugyanaz a lemez. Megszokottá vált, elmúlt az izgalom. Általában csak megnézek más nőket, fantáziálgatok róluk, de lépni nem lépek. Aztán voltam úgy hogy próbáltam egotuning miatt más lányokkal irogatni, de valahogy nem volt energiám a kamudumákra meg magamat dicsérgetni. Főleg olyan csajokkal kezdtem írni, akik amúgy teljesen más világban élnek. Tetszettek külsőre, de belsőleg végképp nem fogtak meg. Ilyenkor nincs egyszerűen energiám arra, hogy másnak állítsam be magam. Na meg hogy irogassak velük hosszú időken keresztül mire lebeszélünk egg talit...á az egészhez semmi időm, kedvem és energiám. Aztán olyan is volt, hogy lelkileg megfogott de nem volt az esetem. Ott meg azért nem léptem.

Amúgy érdekes amit az #5-ös ír. Ez a másik ami miatt aztán én sem haladtam előbbre a megcsalásban. Bűntudatom volt. A mai napig nehezen tudnám magam elképzelni, hogy megcsalom a feleségem. Remegnék az elején az tuti. Bár szerintem mindez gyakorlás kérdése. Anno sosem gondoltam volna, hogy más szeretője legyek, aztán mégis volt dolgom 2 házas nővel is. Mentségemre szóljon,, hogy akkor éppen szingli voltam. Tehá valahogy így tágulnak a határok ha az ember belekerül ilyen szituba és sodródik az árral. Vagyis most bűntudatom lenne, aztán lehet ha 1x megtörténne, akkor a 2. alkalom már könnyebben menne. És így tovább...