Nők, ahogy idősödtök, egyre lazábban veszitek a partneretek megcsalását?

Én tŕgen aggódtam görcsöltem meg akartam felelni magamban kerestek a hibákat.

Ma azonnal kidobok bárkit, ha nem én kellek neki nem kell velem lennj.

Pont fordítva. Fiatalon szinte bármit elnéztem volna, csak maradjon velem, ne hagyjon el. Borzasztóan kapcsolatfüggő voltam és önbizalomhiányos. De én persze hittem, hogy annyira szeretem. Bele akartam halni, mikor kiderült.

Ma már nem nézem el, ha valaki nem becsült meg, az mehet amerre lát. Akkor is, ha egyébként nem fáj annyira. A szakításon is gyorsan túlleszek.

Igen. Az emberrel megtörténnek a rossz dolgok és rájön, hogy a megcsalás az távolról sincs a legrosszabbak között.

Meg az ember tanul a kapcsolatokról is, hogy a testi kisajátítás rendkívül önző és gyerekes dolog, sőt még alaptalan is. Idővel az ember megtanulja, hogy ahogy nem mondhatom meg, hogy a másik mit egyen reggelire, úgy azt sem dönthetem el, hogy kivel szexeljen. Azt persze eldönthetem, hogy akarok-e vele utána párkapcsolatot, de már nem venném személyes sértésnek az ügyet.

Ez mekkora kérdés már! Nagyon jó.

Én 40 vagyok és engem is egyre kevésbé érdekel, megcsal e a férjem. Meg belegondolok néha, hogy mi lenne ha megtudnám, hogy igen, hát most úgy érzem "na és aztán".

Nekem is néha kedvem támad félrelépni, sőt mostanában a férjem mondta, hogy nyugodtan csináljam.

Mi fog ebből kisülni, nem tudom, de hogy elválnánk, az még sosem merült fel. Nem tartom rossznak a házasságunkat, de van amit csak olyan emberrel tudsz megélni, akit még nem ismersz töviről hegyire.

Különben engem leginkább az tart vissza, hogy nem tudom én magam hogyan reagálnék egy ilyen helyzetben. Akarnék e, tudnék e még utána a férjemmel lenni, mint társ.