Házasságban vagy élettársi kapcsolatban élő emberként ki milyen okból kacsintgat ki a kapcsolatából és mennyire intenzíven?

En a nő vagyok és úgy éreztem a párom nem figyel rám. Hívhatjuk elhanyagolásnak is. Egy férfival történt pár alkalommal de megbántam mert végülis szeretem a párom.

Azóta lett egy gyerekünk és neki is átértékelődött a szabadideje és engem is leköt a kicsi így nem unatkozom

Soha nem voltam hűtlen,pedig sok kapcsolatom volt. Ezidáig.

Azt kell mondjam, csalódtam kicsit a férjemben apaként. Szereti,imádja a gyerekét de türelmetlen és eddig kb.semmit nem segített ( 2 éves a gyerek). Sokat kiabál vele és emiatt velem is veszekszik. A szexuális élet 0,bár ebben nem csak ő a hibás. De az utóbbi időben se egy puszi,se semmi. Egymás mellett élünk és sokat idegbeteg. Nem ilyen volt gyerek előtt. Nem kerestem senkit,beletörődtem hogy ez van és bíztam benne hogy javul majd. De jött egy férfi. Aztán valahogy jött egy bumm és beleestem..ő meg belém. Ő korrekt, nem akar széttúrni minket igy nem is erőltet semmit, azt mondta próbáljam menteni a házasságomat ha úgy érzem még akkor is ha ez neki sz.r lesz,de tudja milyen válni. Szex nem volt még. Vágyom rá nagyon, ő is,de képtelen voltam megtenni a férjemmel. De lélekben úgy érzem,hogy már a másiké vagyok. Szeretem a férjemet de nem úgy ahogy kellene. Kiölte belőlem az agresszív megnyilvánulasaival, de amúgy meg nem rossz ember és nem erdemli ezt. Nem tudom még mi lesz és hova alakul a dolog. Eszem magam,próbálok mérlegelni és dönteni de nem lesz egyszerű.

9-es

Vagyok és őszintén érdekel, hogy az ártalmatlan flört miért lett lepontozva?

Gáz vagyok, hogy nem csaltam, vagy mi?

15

Mindig tüzes volt,de van egy határ. És az,hogy idegből széttöri a gyerek kedvenc játékát aki emiatt sír és még ezért rá is ordít,ezt nem tudom lenyelni. Hidd el,hogy 2 év alatt nagyon sokszor próbáltam vele beszélni. Emiatt is robbant,hogy ugyan hadd legyen már ideges de konkrétumot nem mond és miután kb ordít emiatt is,így otthagyom a fenébe mert ìgy nem lehet megbeszélni. Egy idő után már nem fogok könyörögni,hogy mondja mi a baja..

Az,hogy nem tőle van jót nevettem. Ha te még láttál olyan újszülöttet,aki kiköpött apja,akkor az a mi fiunk. Az apjának is leesett az álla,hogy pont olyan mint ő. Mellesleg maximálisan bízik bennem.

És de,szeretem. De nem vagyok szerelmes. Ha nem szeretném már lazán lefeküdtem volna a másik férfival. Nem tudom megtenni.

Abban igaza van,hogy félek válni, leginkább a család reakciójától tartanék, de pl.simán meg tudok élni a gyerekkel és saját ingatlanom is van. Tehát ezzen nem lenne gond. Másik,hogy 5 év után nem akarom feladni ezt a kapcsolatot,tehát igen,érik egy nagy beszélgetés,csak attól tartok hogy megint csak ordítana...próbálkozom,de előbb-utóbb megunom ezt,meg azt is,hogy nem hallgat meg,nem figyel rám. Én nem lehetek kimerült,beteg,ideges, simán rossz passzban mert elbagatellizállja. Nem tudok ventillálni,nincs énidőm. Szóval vannak itt gondok,de dolgozom még rajta.

18 év házasság után ötven évesként nejem már nem kívánja a szexet. Évek óta hanyatlik az intimitás a részéről. Mondhatom, mindent megpróbáltunk, de győzött a frigiditás. Ellenben olyan jó viszonyban vagyunk, hogy fél szavakból megértettük egymást mindig is. A szerelem, a szenvedély tüze kialudt, maradt a parázs. Férfiként szenvedtem, folyamatosan egyensúlyoztam az érzések és az igények között, a becsületesség és a félrelépés gondolata között. Nem vagyok egy Adonis, ám soha nem okozott problémát az ismerkedés a párkeresés. Nem vadásztam, nem keresgéltem, az élet viszont időnként elénk hoz egy lehetséges partnert, akivel kölcsönös a szimpátia, akivel akár bármi lehetséges lenne. Eleinte még ezekben az élethelyzetekben is elhessegettem a gondolatot, hogy félrelépjek.

Idővel feleségemmel, amolyan baráti, lakótársi viszonyba kerültünk. Neveljük immár kamasz gyerekeinket, dolgozunk a megélhetésért. Megalapoztuk a közös életet, amelyben egymásra vagyunk utalva anyagilag, ingatlanban, vállalkozásban, ha nem akarunk visszalépni több szinttel. (jómagam már elváltam egyszer, nagyon nehéz volt újra talpra állni, pedig, akkor 22 évvel fiatalabb voltam) Nem is tudom, hogy alakult ki, de fokozatosan azon kaptam magunkat, hogy őt nem zavarja, ha másnál keresem az intim igényeket. Karácsonyi ajándékként masszázsbérlett kaptam tőle. Ez adta meg az első lökést. Eleinte el sem akartam menni, majd megtettem. Egészségügyi gyógymasszázs volt, nem holmi szexmasszázs. Ezer éve nem ért hozzám más nő feleségemen kívül. Furcsa érzés volt idegen nő érintését élvezni, amikor nejem közel két éve semmilyen módon nem érte hozzám. Merevedésem is volt egyes pillanatokban, ami zavarba hozott első alkalommal, másodjára viszont már nem, harmadszorra pedig kifejezetten élveztem, hogy egy valóságos nőtől alakult ki, nem otthon pornót nézve.

Mindez előtt már azon a szintem volt a libidóm, nem tudtam eldönteni menne nekem egyáltalán más nővel vagy sem. Az alkalmi egyhangú maszturbálások, nejemmel való rossz intimitás, majd a teljes testiség elmaradása, a lelkiproblémák miatt, néha már magamhoz nyúlni sem volt kedvem.

A masszőrkezelések után újra férfiként láttam magam! Élveztem ezeket a napokat! Gondoltam, felkeresek egy olyan masszőrt, aki izgalmasabb befejezést is vállal. De milyen az élet, utamba sodort egy újabb nőt, akivel nagyon, de nagyon egy hullámhosszon voltunk. Mázlimra szép (is) volt és nálam fiatalabb, ráadásul az örök szinglik kötöttségek nélküli világát élte. Nem tudom, hogy működik mindez, de után sugározhattam a feromonokat, mert aránylag rövid idő alatt több nő is rám hangolódott és akart engem. ;-) Néhányuknál ki is használtam a lehetőséget!

Felnőtt regénybe illő lenne, ha azt mondhatnám, nejem is rám kattant újra, de nem így volt. Együtt lakunk továbbra is, de semmi nem változott részéről. Szerintem gyerekeink is elég nagyok, hogy értsék, miként vagyunk, mi szülők, de nem csinálnak ebből nagy ügyet. Számukra a szeretetünk, a biztonságuk, a saját kis világuk, ami fokozatosan tágul, szélesedik az a lényeg. Nincs konfliktus, nincs vita, jól el vagyunk. Ami még nagyon fontos, nincs elfojtott vágy, ami miatt elmenne az ész, ami stresszt okozna és vitaalap lenne, nincs lelkiismeret-furdalás sem.

Hozzátenném, régen, fiatalabb koromban/korunkban találkoztuk ilyen párokkal, akik így éltek, de kívülállóként nemigazán értettük őket, csak próbáltuk értelmezni az élethelyzetüket. (harmincasként néhányszor még randevúzottam is olyan nővel, aki hasonlóan nyitott házasságban élt)

#17-es tökéletesen leírtad. Emiatt nem mindig a "válás" a nyerő. A gyerekeknek nem az a minden, hogy apa anya falja egymást előttük, sőt a legtöbb gyerek mire emlékszik, addigra már a szülei nem ilyenek. Nem is lenne helyén. Szóval a szex nélkül működhet egy kapcsolat, egyetértésben, jó menedzselésben.

Hasonló cipőben járok mint Te, viszont jóval fiatalabbként. Nálunk a gyerek óta változott az intimitás és már sosem lesz az igazi. A feleségem nem igényli, én viszont igen. Mégis nem keresem a megcsalási lehetőséget...pedig már a falat kaparom...