Rosszul döntöttem hogy megbocsátottam a barátnőmnek hogy megcsalt?

Egyszerű emberek egyszerű válaszokkal...

Ne törődj velük! Ha valóban megbocsátottál és megtanultátok, amit meg kellett tanulni egy ilyen esetből, még építőleg is hathat a kapcsolatotokra.

Persze ehhez kell egy bizonyos fokú intelligencia, és meglévő KÖLCSÖNÖS szeretet, megértés, és a félrelépéshez vezető okok részletes megbeszélése, akár terápiás eszközökkel is. Nem ez az általános, de ha ti nem átlagos pár vagytok, menni fog.

Én szurkolok! ;)

Az a baj hogy nem tudod miért csalt meg.

VAlami biztos nem jó és a csajnka hiányzik valami.

Meglehet beszélni de az úgyse oldja meg a problémát, legfeljebb úgy fogja csinálni hogy óvatosabb lesz és nem fogod megtudni.

Egy hosszú kapcsolatom volt, az három évig tartott.

Talán nem csalt meg, de egyszer elmondta, hogy tetszett neki a srác nagyon.

Ez fél évre a kapcsolatunk kezdetén volt.

Amikor végleg szakítottunk, már nem kapartam utána, mert az volt a harmadik olyan időszak, amikor úgy éreztem, félre vagyok rakva, és háromszor nem fogok mászni.

Akkor tájt mondta, hogy jobb lett volna azzal a sráccal összejönnie akkor.

Én egyet értek vele.

Mindenki jobban járt volna.

Azóta se volt hosszabb kapcsolatom, amik voltak, talán három próbálkozás, ott nem tudtam már feloldódni, mint abban az első hosszúban.

Fél év féltékenység és belső küzdelem behuzalozott arra, hogy nem tudom többé elengedni magam.

Nem tudok érzelmileg kötődni.

Olyan, mintha egyenlő volna annak a szenvedésnek az előszobájával, amolyan poszttraumás stressz.

36 vagyok, kerülöm a tekinteteket, ami csak kiegészíti az amúgy is nem túl kezdeményező természetemet. Volt azóta néha, hogy fizikai vonzalmat éreztem, esetleg el is jutott a dolog egészen odáig, a lányok, akikkel voltam, imádták a fizikai részét, de sose tudtam ellazulni többé egy kapcsolatban.

Volt az a fél év, az nagyon szép volt eleinte, mintha folyamatosan be lettem volna exezve, aztán volt utána az a rész, mintha lassanként szikével kikapargatták volna belőlem azt a részt, amivel kötődni tudok.

Azóta csak a fizikai ösztön tudott működni bennem, semmi más.

Így tizenöt év elteltével is.

Egy aránylag idealista, realista, materialista valaminek, mint én, ez így alakult.