Melyik "kegyes" megoldás a helyes ?

43 éves férj és apa vagyok, 3 éve nem várt módon egy szenvedélyes viszonyba keveredtem először az életemben valakivel, akinek szintén családja van. Megéltük a mennyet és a poklot másfél év alatt - viszont gyávák voltunk felvállalni. Jött a járványhelyzet - szétszakított minket, mivel 60 kilométerre lakunk egymástól a magyar-szlovák határ két oldalán. Ő közben idén nyártól hazatalált a férjéhez, ahogy én is részben a nejemhez. 13 hónap távollét után egy közös dátum végett jelentkeztem nála, majd elmentem az új munkahelyére utána. Izzott a levegő, csók is volt, és mondta hogy még úgy tudna szeretni, mint régen - közben meg már nem, mert nem bírja a hazugságot, ahogy én sem.

Szóba került az idő és megnyugvás - hallani sem akar arról, hogy szétszedjük a családjainkat - a férjét szereti és nem akarja elhagyni, bármennyire is elmondása szerint "szanatóriumiak" a körülményei.

A múlt végett szorong, hogy "nem derülhet ki", és idővel barátságot szeretne kettőnk között tiszta lappal. Online chatben pillanat minden érzelmi közeledést tőlem elutasít. Emellett a távollétünk alatt rájött, hogy az egész csak neki csak "hiánypótlás" volt, közben én meg úgy szerettem akkor és ott, mint még senki mást az életemben. Ma offoltam az egész alkalmazást ahol írunk, mert már a szívem és lelkem belerokkan a 3 nappal ezelőtti csókjai után az eltartott kisujjától.

Elmondása szerint nem akar hazudni tovább, a férjét nem hagyja el senkiért, és képtelen lenne a veszteséget feldolgozni - ezért offolja a kapcsolatunkból az érzelmi szálat, és megfelel neki hogy nem tiszta a múlt, és minden a szőnyeg alá van söpörve.

Én meg úgy nem akarok hazudni tovább, hogy nincsen kegyes féligazság senkivel szemben sem - ha szeret, bármennyire is fájdalmas, fel akarom vállalni, mert nem akarok egy gyáva szar alak lenni tovább, ha már csaltam és még mindig ott a szikra, a láng közöttünk élőben.

Mit tennétek, melyikünk szemszögét választanátok ?