Csaltad már meg a párod / házastársad? [szavazás]

29. Nekem előtte 7 komolynak mondható kapcsolatom volt, tehát ne vádolj meg azzal hogy csak mártírkodom. Van akinek összejön, van akinek soha. Amit te írsz az kb olyam szabó péteres klisé halmaz számomra.

Én nem áldoztam időt, energiát egy kapcsolatra? Én voltam az, aki egyedül áldozott ezekre. Tudod mi a gondom? Az, hogy elment az életem, és a fiatalságomat odaadtam egy büdös nagy semmiért, mert azt hittem hogyha küzdök, azzal előrébb leszek. Aztán rájöttem, hogy a 2 diplomámat, a több szakmámat, és az egész lényemet egy dologért treníroztam, az pedig nem volt más, mint hogy egy nő elfogadjon. Rohadt sz*r érzés, hogy semmivel sem kerültem előbbre ezen a téren. Hiába teremtettem meg mindent, hiába dolgozom 2 helyen, hiába vagyok rendes, gondoskodó. Én nem hibáztatok senkit csak magamat, amiért elb*sztam az életem. Minden reggel ezzel kelek.

Hiába volt minden, egy rakás fos az egész házasságom, gyűlölöm, hányok tőle. Ezt az energiát egy értelmes, intelligens és érett nőre kellett volna áldoznom. 20 év alatt egy ölelés, egy jó szót sem kaptam. Sebaj, én 2X-es erővel pörögtem, hogy majd akkor! Húúú, biztos iskola kell ahhoz hogy szeressen. Két diploma munka mellett! A helyzet változatlan. Akkor a karrier! Elég magas beosztásban dolgozom vezetőként. Büszke rám szerinted?

Úgy beszélnek velem a családjával mint egy büdös hajléktalannal. Az anyós jött és elvitte az autómat még nem voltam otthon, majd a falhoz állított hogy nekik kell a kocsi, mert az övék elromlott és meg járjak busszal! Mit képzelek én? Az autó közös a feleségemmel, ezáltal úgy gondolják hogy az övék is. Majd egyszer vissza hozzák...

A pénz amit hazaadok, már semmi közöm hozzá, azt a gyerek számlájára teszi a feleségem, és számon kér hogy ha pénz kell, azt oldjam meg maszekból. Én elvenném a gyerek elől? A gyereknek már van 2 háza, és egy szép kis megtakarítása. 8 évesen. Most újítom fel az egyiket egyedül. 180EFt-ért vettem gépeket hozzá. Ez az összeg a fürdőszobára kevés lenne ha hívnék burkolót. A feleségem számon kért, hogy hova költekezek a SAJÁT pénzemből, ugyanis azt a pénzt le kellene tenni a számlára. Saját pénzből fizessem a lakás költségeit, de a bevétel az már mehet is a gyerek számlájára.

Szex nincs, testiség nincs, ölelés nincs, kedves szó nincs. Az a baj, hogy ha egyszer eldurran az agyam, akkor baj lesz.

31

Jó, akkor azt visszavonom, hogy nem fektettél bele időt. De akkor a másik: 7 nő után is belementél egy olyan kapcsolatba, ahol nem passzoltok? Valami bibi akkor is van veled emberileg, már bocs. Azt mondod jobb ez, mintha tovább kerestél volna, urambocsá a karrier helyett a személyiségeddel is törődsz?

Ja és akkor mi ez büdös nagy ellentmondás:

"Én a szexet beáldozom azért hogy emberileg normális, legyen neki esze a pénzhez, legyen jövőképe és a céljaiért küzdeni tudjon. Én akkor válnék el, ha ezek nem működnének!"

"Hiába volt minden, egy rakás fos az egész házasságom, gyűlölöm, hányok tőle."

"A pénz amit hazaadok, már semmi közöm hozzá, azt a gyerek számlájára teszi a feleségem, és számon kér hogy ha pénz kell, azt oldjam meg maszekból."

Én elhiszem, hogy sz@r az életed, csak a 24-es válaszodban eléggé a világot támadtad és leegyszerűsítetted a helyzetet arra, hogy a férfiak kanos kis idióta görcsök, a nők meg frigid, de értelmes lények.

De leírtad amúgy magad, hogy az egész életedet, karrieredet arra tetted fel, hogy valaki elismerjen és szeressen, de hiába van több szakmád, diplomád, meg talicskaszám hordod haza a pénzt és lenyelsz minden negatív dolgot, nem szeretnek, becsülnek.

Amiről én írtam - és kérlek szépen Szabó Péterhez nem hasonlítgatni, mert ha van valaki, akitől messze állok az az a csaló hazug gazember -, hogy emberileg fejleszd magad, a személyiséged. Mert ha tudod mit szeretnél az életben és mit vársz a másiktól és egy párkapcsolattól, akkor nem alkuszol meg egy "kb. elmegy, mert több jó tulajdonsága van, mint rossz" mellett. Ha van önbecsülésed és egészséges magaboztosságod es ez egy normális személyiséggel párosul, hidd el találsz szerető, támogató párkapvsolatot (és olyat is idővel, ahol még a szex is jó). Csak mert a saját és környezetemből vagy 20 ember így járt. Akik meg morognak, dúlnak-fúlnak és nem azok a kifejezetten "kedves, normális felfogásu" emberek, azok maradnak egyedül meg sz@r kapcsolatokban, és pontosan tőlük hallok olyanokat, hogy hát ők márpedig mindent megtettek, csak a világ van ellenük.

33. Mivel egy hulladék az életem, kénytelen voltam foglalkozni mindennel, ami lelki és szellemi tan. Tisztán látom hogy én vagyok a hibás, de extra gyenge ember is vagyok egyben. Ráadásul a helyzet még az önbizalmamat is elvette, a bónusz meg az, hogy a gyerekkori neveltetésem az olyan volt, hogy mindig áldozzuk be önmagunkat más ember érdekeinek. Az anyámnak nagyon rossz gyerekkora volt, ő azt a stratégiát választotta, hogy elhagyja a saját személyiségét, és mindig úgy cselekszik, amit a másik fél elvár. Ezt adta tovább nekem is, tehát ha valami rossz volt nekem, én is úgy akartam megoldani, hogy a másik ember kedvébe járok, hátha ő is kedves lesz velem. Egy katasztrófának tekintem önmagam, amiket el is értem, az azért volt, hogy azáltal másoknál jobb színbe tűnjek fel. Az egész életem egy nagy kamu, egy semmi! Az összes diplomám, a munkahelyem, a pénzem, az autóim, a családom. Nulla! Nem hiszem hogy még tudnék változtatni önmagamon, egyáltalán nem vagyok az az átlagos ember, akinek írtad a kommentet. Ha úgy nézek a kommentedre hogy egy mindennapi emberhez szól, megértem, igazat adok. Viszont én magamtól semmire sem vagyok képes, engem világ életemben az motivált, hogy azért csináljak bármit is, mert az más akarja, vagy azáltal fogadjon el. Sosem csináltam semmit magamért, én csak azért diplomáztam le, hogy kapjak egy jó szót! Vicces, hogy nem kaptam érte. Azért választottam azt a munkehelyet ahol jelenleg dolgozom, hogy kapjak egy elismerő szót. Nem kaptam. Soha semmiért! Bármit teszek, semmi.

Van érzékem a fafaragáshoz, elkezdtem vele foglalkozni, azt mondják nagyon szép dolgokat készítek. Ezért sem kaptam egy elismerő szót sem.

Egy tragédia vagyok, sőt egy hulladéknak tartom magam, egy személytelen senkinek. Ha már meg akarsz fejteni, akkor gondoltam elejét veszem a találgatásnak. Ha a való életben megjelennék előtted, semmit sem látnál rajtam. Ezt a kétlaki személyiséget sem nagyon tudom már kezelni hosszú távon.

34. Sajnálom, hogy így alakult az életed, vagyis, hogy így alakítottad. De felismered, hogy mi a rossz magadban, min kellene változtatni. Látod a probléma gyökerét is, hogy honnan örökölted ezt a viselkedésmintát. A felismerés jó, és az is, hogy őszinte vagy önmagadhoz. Ez a nulladik lépés egy boldogabb élet felé. Sokan idáig se jutnak el. 45-50 évesen se lehetetlen kilépni a rossz életedből, ha ennyire nyomorúságos, akkor a házasságodból is, és "új életet kezdeni". Kérj segítséget, ha más nincs, akkor szakember. Ismered a gátlásaidat, a megfelelési kényszeredet. Küzd le. Évek telhetnek el. Ha rendbe tetted magad nagyjából, akkor találhatsz párt, akivel még 20 évig vagy tovább is boldog lehetsz. Közben a gyerekeddel is jóban lehetsz, jobb neki is egy kiegyensúlyozottabb elvált szülő, mint egy lelki roncs, de házasságban.

Nem akarlak itt föltétlen belehajszolni semmibe, de azt mondom, hogy itt az ideje, hogy a saját kezedbe vedd a sorsod, mert van még időd.

Engem az első kommentjeid felháborítottak, mert általánosítók voltak és felelősséghárítóak. Aztán ez az önvallomásod máris más színben tüntetett fel. Látom a fájdalmadat, hogy honnan ered és elismerésem, hogy felvállaltad az egész mivoltát és felelősséget vállaltál a magad tetteiért.

Én például nem azt díjazom, ha valaki sokat keres, vagy vezető beosztásban van, hanem ha képes szembenézni a saját démonaival, és küzd ellenük. Ha valaki felelősséget vállal az életéért, a tetteiért, és tesz azért, hogy helyrehozza - elsősorban önmagát. Szóval ezért gratulálok, remélem teszel érte, hogy rendbejöjjön az életed valamelyest.

34-es, en még ilyen embert nem lattam...aki igy beszel magarol...

3o-as vagyok.

“Ha a való életben megjelennék előtted, semmit sem látnál rajtam.“

Ezzel vagyunk így egy páran...

2 fiút azért csaltam meg (majd vetettem véget az aktuális kapcsolatnak), mert találtam vonzóbbat, izgatóbbat. Végül egyikből se lett kapcsolat, de nem is bántam.

A 3. barátomat egy régi szerelmemmel is csaltam, illetve új emberrel is... Csakúgy. Ez a régi szerelem soha nem akart kapcsolatot, de én örültem, hogy vele lehetek. Az új emberrel valamiféle fellángolás volt, egyikünk sem vettük komolyan. Amúgy nem is volt különösebben jó.

Érzelmileg csaltam csak, azt is 34 év házasság után. Testiségig nem jutott el a kapcsolat.

34-es...ha te magadra nem tudsz férfiként tekinteni, nem csoda, hogy a családod sem tisztel férfiként.