Szerintetek egy szerelmes fél képes megcsalásra?

#9, ez szerintem is egy nagyon izgalmas és érdekes téma, órákig tudok/tudnék róla filozofálni.

"Nyilván emberfüggő is."

Emberfüggő, helyzetfüggő, de ráadásul nevezéktan-függő is, mert gyakran fordul elő, hogy ugyanarról beszélünk, csak másképp hívjuk vagy éppen fordítva: ugyanzt mondjuk, de másra gondolunk. Szerintem ezt a témát, ha a végletekig lecsupaszítjuk, akkor szerintem az a kérdés marad ott, hogy milyen jelentést és jelentőséget tulajdonítunk a szerelemnek.

Sokan úgy gondolják, hogy a szerelem az egy passzív dolog. Te csak úgy vagy, és bumm, beléd csap a villám. Nincs semmilyen ráhatásod, nem lehet a szívnek parancsolni. Ha ebből indulunk ki, akkor teljesen logikus az a levezetés, hogy ha te megcsalsz valakit, akkor az azt jelzi, hogy közöttetek nem volt eléggé erős ez az energia.

Szerintem - és nem vagyok ezzel egyedül - ez nem így van. Szerintem a szeretet és a szerelem olyasmi, amit csinálunk. Szerintem azért szeretünk valakit, azért sóvárgunk utána, mert ő bizonyos vágyaink beteljesülését jelenti nekünk (plátói esetben feltételezett beteljesülést). Nem azért zúgunk bele fülig valakibe, mert valamiféle mágikus erő összeköt, hanem azért, mert az a valaki kellemes érzéseket okoz nekünk, vagy vált ki belőlünk.

Így nézve a szerelem és a szeretet témája aktívan a befolyásunk alá tartozó dolog, hiszen minél jobban ismerem és beteljesítem a partnerem vágyait, annál jobban vágyni fog rám. Azaz, a "aki megcsalja a párját, nem is volt szerelmes" mondat lehet igaz is, csak éppen teljesen mást jelent: azt jelenti, hogy a megcsalás azért történt, mert a pár nem szerette egymást elég aktívan és elég jól, és adódott valaki, aki abban a pillanatban jobban betöltötte a partner szükségleteit.

Sokszor szokták főleg a lányok érezni, hogy a lapos kapcsolatban valaki hirtelen áramütés szerű hatást gyakorol rájuk. Mivel azt hiszik, a szerelem egy tőlük független dolog, ezért logikus azt gondolni, hogy az új partner valami különleges. A valóság az, hogy már régóta hiányzott valami, amit ez az új partner megad, ennyi történt, semmi több. Valójában lehet, hogy ez megkereshető lenne a régi kapcsolatban is, de ha azt hiszem, erre semmi ráhatásom, így nem is keresem.

Volt nekem kolléganőm - igazából a beosztottam volt -, aki engem is rendesen felkavart. Volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, hogy lehet, hogy ő jobban illene mellém, mint a feleségem. Semmi nem volt ebből igaz. Egyszerűen eltalált olyan vágypontokat az egomban (nem szándékosan, nem akart ő tőlem semmit), amiket a feleségem mellett nem, vagy egy ideje nem tudtam megélni. Amint ezt rendeztem, a lányról is lehullt a rózsaszín lepel, a feleségemre meg visszakerült.

Szerintem pont ezért a megcsalás pont nem a szerelemről szól, hanem arról, hogy mennyire vagy tudatos. Képes vagy-e felismerni, hogy ez az őrült vágy igazából nem a másik ember különlegességéből fakad, hanem a te hiányérzetedből. Belátod-e, hogy a szerelem érzése olyan dolog, amiért tenni kell, és ha elmúlt, az annak tudható be, hogy nem tetté érte eleget.

Én életemben egyszer voltam annyira szerelmes, hogy képtelen voltam félrelépni. Azért a lányért tűzbe mentem volna.

Azóta tudom, hogy nálam milyen az igazi szerelem.

"Azóta tudom, hogy nálam milyen az igazi szerelem."

És mi lett azzal a lánnyal?