Mi visz rá egy nőt arra, hogy egy házas emberrel kezdjen, holott rengeteg a szingli pasi?

Ugyan nőknek címezted a kérdést, én idősebb férfiként válaszolom, hogy kevés olyan nővel volt dolgom, aki kifejezetten házas pasikra bukott, sokkal inkább olyanokkal, akiket egyszerűen nem érdekelt, hogy a nekik tetsző férfi házas, vagy kapcsolatban él.

Sajnos találkoztam olyan nőkkel, akik dögöljön meg a szomszéd tehene is alapon nagyon szerettek jónak látszó házasságokat szétdúlni és/vagy úgy érezték, hogy legyőzték a megcsalt nőt.

45 - "De miért nem olyan karjaiban kerested, aki független ember?"

Nem az én feladatom más kapcsolatának kizárólagosságát megőrizni!

Az élet egy verseny: a kényelmes emberek hiszik csak azt, hogy egy "boldogító igennel" megkapta az örök hűséget... Hát, NEM!!!

Ha nekem valaki megtetszik, és ez kölcsönös, akkor a legkevésbé az érdekel, hogy párkapcsolatban él-e?

Szerintem te nagyon fiatal voltál, amikor megcsaltak, így nem biztos, hogy releváns választ fogsz kapni tőlem.

20-30 éves koromban elképzelhetetlen volt, hogy belemenjek szeretői kapcsolatba, mert az volt, amit te is írtál, elfogott az undor, ha egy házas férfi közeledni próbált. Nem tudtam volna vonzódni, csak a görényt láttam benne. Volt épp elég szabad pasi körülöttem, bár igazán vonzó mindig is nagyon kevés volt. Ezek a vonzó pasik elfogynak 30 fölött, szépen levadásszák őket és családot alapítanak velük.

Én is találtam olyat, aki elég vonzó volt számomra, szerelmes voltam, gyerekünk is született.

Aztán megromlott a házasságunk (semmi köze nem volt hozzá a gyerek születésének!). Akkor szembesültem vele, hogy nem tudok elválni. Sem anyagilag, sem a gyerek miatt. Picike volt még, elképzelhetetlen volt bármelyikünk számára, hogy megfelezzük a gyereket, én is tudtam, hogy a gyereket csak büntetném, ha az apja hétvégi apa lenne csak, mert nagyon szerették egymást. Így beletörődtem a helyzetbe.Tudtam, hogy ez már csak az anyagiakról szól köztünk és persze a közös gyerekünkről. Eladtam a lelkemet. És ezzel párhuzamosan elveszítettem a hitem a házasságban. Ahogy a saját házassságom kiüresedett és egy számító gazdasági érdekközösséggé vált, úgy kezdtem látni mindenki más házasságát is. Meggyőződésemmé vált, hogy nem szerelemből vannak együtt az emberek, hanem mert rá vannak kényszerítve anyagilag. Elértéktelenedett a szememben a házasság, nem csak a sajátom, hanem másoké is. Tényleg így történt, elképzelhetetlennek tartottam, hogy 10-20 évekig úgy vannak együtt emberek, hogy szeretik egymást. Arra gondoltam, persze hogy együtt vannak 10-20 évig, mert családi házat vagy lakást nem tudnak az emberek annyiszor cserélni, ahányszor kiüresedik egy kapcsolat. Magamból indultam ki, mint sok más ember is. Amint ez a változás megtörtént az agyamban, már nem volt meg bennem a régi gátlás, ami abban segített, hogy egy görénynek lássam a velem kikezdő házas férfiakat. A házasság nem jelentett akkor nekem már érzelmi szövetséget úgy általában. Ezért amikor egy elképesztően sármos házas férfinek bemutattak, beleszerettem egy pillantás alatt. 1,5 éve éltem látszatházasságban, mint egy rab. Hiányzott a szex is, a szeretet is. De meglepett az, hogy szerelmes lettem. Nem tudtam, hogy képes vagyok még erre az érzésre, az pedig még jobban meglepett, hogy ugyanolyan intenzív szerelem volt, mint tinédzser koromban. A férjembe is szerelmes voltam, de soha nem hatott ennyire rám férfiként. Kezem-lábam remegett a közelében. Harcoltam sokat ez ellen az érzés ellen, de mégis ajándéknak éreztem ezt az érzést az életemben. Egy 20 éve nem érzett intenzitású szerelmet éreztem és nem tudtam nem úgy tekinteni rá, mint ajándék, mint utolsó esély a fiatalságom végén egy kicsi boldogságra. Titokban akartam megélni, gyerekei voltak, tudtam, hogy túl nagy árat fizetne. Én se éreztem azt, hogy el tudnám viselni, hogy a gyerekem az apja után sírjon, ha elválnék. Ezért akartam titokban. Szerelmes voltam mindenféle logika nélkül. Nem jöttünk össze, szexre se, ő nálam józanabb tudott maradni és nyilván fel tudta térképezni, mivel jár egy hulla szerelmes szerető. Akkor megpróbáltam őt pótolni. És rájöttem, ha elválnék, se lenne kivel. Minden vonzó férfi családos ebben a korban. Szerető lehetek, de olyannal, akibe nem vagyok szerelmes, minek? Túl sok azzal a macera. Kerestem egy fiatalabbat, vagyis ő vadászott itt le engem, de mindegy, gondoltam végülis miért ne, de nem tudtam rá férfiként tekinteni, óvodás problémái voltak, átmeneti megoldás voltam a szexhiánya enyhítésére, nem mintha több akartam volna lenni, de addig én ennél többre tartottam magam. Utána már elkezdtem magamra úgy tekinteni, mint átmeneti megoldásra és a férfiakra is átmeneti megoldásként tekintettem, így kerestem egy idősebbet átmeneti megoldásra, igaz volt élettársa, de nem mindegy, ebben a korban már mindenki foglalt és egy percig se volt boldog azzal a nővel, ez látszott rajta. Nem szerettem, de viszonylag elképzelhetőnek tartottam, hogy nem undorodnék tőle az ágyban. Na hát persze katasztrófa volt a szex, mellé a titkolózás minden nyűge, elég hamar meguntam. Vele amúgy tényleg azért voltam, mert azt gondoltam, jót teszek vele, mert már régóta nagyon vágyott rám. De nem tettem jót, ő nem csak átmenetet látott bennem, amivel meglepett, mert azt hittem, hogy bennem már nem lát senki többet, legalábbis amíg gyűrű van az ujjamon. Nem tudtam viszonozni az érzéseit, ezért kiléptem az egészből. A pasi, akit szerettem, utánam nyúlt és megint eldobott. Akkor majdnem meghaltam, az tartott életben, hogy van egy gyerekem, akinek még szüksége van rám.

Azóta nem jelentek veszélyt senki házasságára. Megértettem, hogy hiába is próbálom őt pótolni, nem fog menni. És azt is megértettem, ha érzett is valaha valamit irántam, soha nem tudnám kárpótolni azért, amit miattam elvesztene.

Én ezért tudtam végül lezárni teljesen.

Amikor ez sikerült, bemutattak egy férfinek, aki hát...fiatalabb a kelleténél, de már nem tacskó. És nem foglalt. És bemászott a gondolataimba és nem tudom onnan kiverni.

Nincs happy and, vagyis ez a happy and. Túl vagyok azon a nagy szerelmen. Az újba meg nem is próbáltam belemenni. Tudom, mire becsülik a férfiak a szeretőiket és a házas nőket. Nekem még akkor gyűrű volt az ujjamon, tudtam, mit gondolna. Úgyhogy nem engedtem, hogy belém lásson.

El fogok válni, végre eljött az ideje.

Szerető nem leszek soha többé. Jobb nekem egyedül.

Voltam együtt házas férfivel egyszer. Sosem láttam még csak képet sem a feleségéről, így homokba dughattam a fejem, mintha nem is lenne.

Egyébként ez az egész, hogy a szerető az kevesebbet ér, az valószínű nem kell senkinek kapcsolatra ezért szerető.. ezeket a marhaságokat tényleg el is hiszitek?

Oké az emberből beszél a harag, stb.. de a férj akinek igent mondtak ezért a semmit erő nőért kockáztatja feleséget. Rá gondol amikor a feleség mellett fekszik este. Ugyan már.

Biztos van példa sok rá, hogy csúnyább a szerető a feleségnél.

De KELL legyen benne valami ami hiányzik a feleségből. Hisz emiatt figyel fel rá a férj...

Ez csak önvigasztalás.

Nem azért fekszik le valaki házas emberrel, mert másnak ne kellene... hanem, mert a szeretőnek az a házas ember jobban tetszik.

Nem bukom a házas emberekre, nem izgatnak, elutasítom őket még akkor is ha tetszenek.

Az az egy akivel voltam, iránta olyan vágyat éreztem, hogy akkor más nem érdekelt..