Hányszor keresitek a szeretőt?

4 éve vagyok házas 8 éve élünk együtt. 5 éve a munkahelyen megismertem egy nőt, azóta kerülgetjük egymást. Eddig jó ment, a közös szimpatian és a bármikor lefekudnenk egymással érzésen kívül nem volt több.

Kb 2 hónapja egy munkanapon ketten maradtunk az irodában és még megcsokoltam. Régóta húzódik ez, szóval nem álltunk le. Ő kielegitett én pedig őt. Nem feküdtünk le egyébként .

Azota ő nem keres, nem ír, nem hív és ha együtt dolgozunk nem közeledik. Ha én közeledek akkor viszonozza. Az utóbbi időben írtam neki mindig azonnal válaszol és elmondja hogy vágyik rám, azt akarja hogy lefekudjek vele. Elmondja, hogy neki csak annyi kell , nincs szüksége többre és hogy bízzak benne.

Kettős érzések kavarognak bennem. A férfi osztonom azt diktálja hogy menjek és tegyem meg, hiszen kell nekem mint nő, viszont az eszem azt súgja hogy ne legyen semmi ne bonyolítsam. Legbelül zavar ha arra gondolok hogy más megdugja helyettem, de tudom ha én tennem csak problémát szülne. Később nehogy többet akarjon és inkább ezért nem lépek.

Néha írok neki, mert talán hiányzik és magamévá akarom tudni, ezért sem hagyom kihülni a vasat, viszont nem akarok lépni.

Normalis dolog hogy kiakarom sajátítani? Közben én soha nem leszek az övé és nem is akarok mert akkor ő sem lenne érdekes egy idő után. A feleségemmel minden jó egyébként, viszont ez a nő azt az érzést adja nekem, ami régen voltam . Szabad és olyan férfi aki kell egy nonek igazán. Itthonról egyedül az az érzés hiányzik, hogy lássam hogy egy nő odaaig van értem, egy csókkal beinditom és ezt megkapom máshol.

mit tegyek?? A feleségemnek nem fogom elmondani. Elvalni nem fogok mert a szeretőm csak ebben a formájában kell nekem. Viszont kell nekem.. nagyon is..

volt ilyen helyzetben mennyit szokás gondolni a szeretőre ?? egyébként miért nem keres? Ha beszélünk róla mindig elmondja mennyire kellek neki, viszont nem zaklat és nem ír.. ami valahol szerencse