Megcsalt a parom, Hogy lepjek tul? - irjatok pozitiv gondolatokat a tovabblepeshez.

1 eve vagyunk együtt, tavkapcsolatban, de szinte minden hetvegen talalkoztunk, vagy ha nem is 2-3 hetente biztosan! Az elejen nagyon udvarolt, nagyon akart, tetszett is, vonzodtam hozza, kölcsönös volt minden. Mikor együtt voltunk ereztem rajta szeret. Ahogy hozzambujt, mikor mentem hozza a lakasra, fözött ram mindig, figyelt vegyek fel papucsot, takarozzak be.

De...

de mindezek ellenere allandoan nökkel chatelt. Egyedül el, dolgozik, majd elmondasa alapjan unatkozik, es a közössegi oldalak lapozgatasaval telnek a szabad orai. Nöket szedit, nem is egyet. Azt, hogy - szeretlek - rajtam kivül nem mondta senkinek. Meg csak "cicazik" velük. Elmondta a sajat szavaival, hogy csak kacerkocik a csajokkal, ez semmi több annal.( mar ezt is nehezen viseltem el, allando veszekedes volt köztünk ez miatt - de hittem neki, es biztam benne, es a folyamatos ellenörzes is ezt bizonyitotta)

Ebbe a folyamatos ellenörzesbe viszont en sajat magam megkattantam. ( ez kb fel ev utan kezdödött el, mikor eszrevettem, hogy chatel, es eldugja a telefonjat ha ott vagyok) Szinte minden orajat jegyeztem. Ha elerhetö volt, azon gondolkoztam folyamatosan vajon kinek ir, ha epp nem nekem. Ha viszont eltünt egesz delutan, az jart a fejemben vajon hol lehet.

Ez az egesz mar odaig fajult el,hogy azon gondolkoztam szakemberhez fordulok.

Miert nem tudott, mint minden normalis ferfi filmet, sorozatot nezni, szerelni, barkacsolni, szamitogepen jatszani?

..es sajnos beigazolodott az amitöl feltem, megcsalt.

Persze nem mondta el, Mikor rakerdeztem, bevallotta, es azzal indokolta, hogy ez a folyamatos üldözesi mania öt mar kikeszitette, az, hogy allandoan magyarazkodnia kelljen, es mindennel elszamolnia.

Bevallom, hibaztam. De annyira faj, hogy ezt megtette. Annyira szeretem, most is, olyan jo volt együtt lenni mindig. Az faj a legjobban, hogy nem volt öszinte. Hogy nem voltam neki eleg jo, mikor mindenben öt neztem, öt segitettem.

Hogy lepjek tul rajta? Hogy ne gondoljak ra, mikor minden percben ö jar az eszembe? Tenyleg, csak addig voltam jo neki amig üritesre kellettem? Addig voltak a szep szavak. Nagyon padlon vagyok, közel 10kgt fogytam, a munkamra se tudok koncentalni. Hogy lepjek tovabb? Ugy erzem nincsen se nappalom, se ejjelem. Nem gondoltam, hogy ennyire tud fajni, ha valakinek nem kellek elegge. Lesz olyan valaha, amikor nem fog mar eszembejutni?

( nagyon ragaszkodom, mindenkihez! senkit nem tudtam elengedni )

Pozitiv gondolatokra van szüksegem. Köszönöm