Hogy küzditek le azt az érzést, hogy a barátnőtökre ráhajtottak?

Kb. minden buliba ahova megy a barátnőm, valaki/valakik ráhajtanak. Amivel még nem is lenne baj, már kezdem megszokni, így nem is olyan rossz érzés. Sőt, boldoggá tesz, hogy olyan embertársaim vannak, akik megértik, hogy pasija van, és utána nem nyomulnak.

De van amikor azután sem hagyják békén, hogy közli velük, hogy ne akarjanak tőle semmit, pasija van, teljesen boldog párkapcsolatban él, stb.

Ilyenkor jönnek azok a szövegek, hogy "jó, de nem mindig kell hűségesnek lenni" (mondja az a pasi, aki nem rég szakított a barátnőjével, mert mint kiderült csak a (fő)pasija mellett tartotta őt), vagy épp csak utána folyamatosan irogat, érdeklődik, mintha barátkozni akarna, és aztán 1 héttel később ismét bepróbálkozik. És az ismételt visszautasítás után pedig hirtelen eltűnik.

Mit éreznek az ilyen férfiak? Férfiak egyáltalán? Nincs bennük semmi empátia?

Egy időben azt hittem, hogy az értelmesebb rétegben azért kevesen vannak olyanok, akik nem tartják tiszteletben mások kapcsolatát. De most már kezdem azt érezni, hogy ez a mentalitás minden rétegben ugyanannyira előfordul.

Szóval ahogy az írásomból is láthatjátok, eléggé felhúzott, hogy ismét egy ilyen fasz hajtott rá, aki arra buzdítja, hogy ne legyen hűséges. Nem arról van szó, hogy nem bízok meg a barátnőmben. Csak ilyenkor mindig csalódok az emberekben. Elszomorít és dühít, hogy ilyen emberek vannak.

Ti mit kezdtek ezzel az érzéssel?

Előre is köszönöm a válaszokat.