Bukott már le valaki, hogy társkeresőzik a párja mellett?

Tanulságképpen elmesélek egy "édes" kis történetet. Történt vala, hogy asszonyka félrejárt, a férj rárakatott egy keyloggert a számítógépre (ami a billentyű leütéseket rögzíti). Majd az így megszerezett jelszavakkal, accountokkal visszanézte a teljes történetet. Hatalmas balhét csapott, majd átrohant a szeretőjéhez aki szintén házas volt és bosszúból ott is kiborította a bilit. Mikor lehiggadt akkor közölte a feleségével talán meg tud bocsájtani, de közben a szeretőnél is a kiborult bili miatt váltak. Így nem volt akadálya hogy immáron hivatalosan is összejöjjenek. Válás, a közös házat eladták, a férjből vasárnapi apuka lett, azóta is egyedül van és üzenget a feleségnek minden meg van bocsájtva, de annak esze ágában sincs visszamenni hozzá.

Szóval barátom döntsd el mit csinálsz. Szereted a feleséged és indulatok helyett, felnőtt fejjel gondolkodva figyelve rá a mindennapokban megpróbálod megtudni mi a baj, megpróbálod visszahódítani, rendbe tenni a kapcsolatotokat. Avagy nem szereted és a zsigeri indulatok által vezérelve felrúgsz mindent?

Az én feleségem felregelt az RV-re, még évekkel ez előtt, a 2. gyerekünk születése után. Volt egy szülés utáni bekattanása vagy fél évig. Nekem se jött össze a meló, egyikből mentem a másikba jóformán. Semmi nem tetszett neki, amit csináltam.

Egyszer észrevettem, hogy az előzményekben beadja a RV-t. Simán beléptem, az egyik faszival írogattak egymásnak. Egy építőipari mókus volt, kismaszek, 3 gyereküket fogta az asszony és otthagyta.

Úgy adta el magát a nejemnek, olyan gyenge dumával, amit már gimis korunkban is kiröhögtünk. Küldte a fényképeket az egyszerűarcú gyerekeiről, stb. Ez a szerencsétlen meg vevő volt rá, felvette messengeren. Találkozót akart a faszi, a feleségem még nem.

Ennél a pontnál borítottam a bilit. Döntse el, velem, vagy nélkülem. De ha nélkülem, akkor eladunk mindent, elfelezzük, a gyerekek nyilván nála, és onnantól nincs közünk egymáshoz a gyerekek dolgain kívül. Szóval volt balhé.

Még aznap előttem megírta a malterbohócnak, hogy meggondolta magát, törölte a kapcsolatot. ennek már 7 éve. Volt azóta is hullámvölgy, de tudja, hogy résen vagyok, és hogy viszonyulok ehhez a dologhoz: vagy javítsuk meg ami rossz, vagy engedjük el. De ne hülyítsük egymást.

9. Nagy úr, de nem minden! Kis pénzből is lehet becsületesen, boldogan élni egymással. A szüleim is szorgalmas munkával szedték össze magukat, otthonról sokszor csak a sz.rt kapták, nem örökséget. Nem is gazdagodtak meg más zsírján, mint sokan errefelé. Tudták, hol a határ, még ha voltak válságos helyzetek a házasságukban.

A feleségemről is azt hittem, így gondolkodik. De sajnos nem, ezzel nem tudok mit kezdeni.