Hűtlenek, ti hogy éltétek meg a párotokkal az újrakezdést?

10es vagyok, mondjuk a pár hónap az túlzás, ebbe belevettem a megismerkedésünktől a kapcsolat megszakításig eltelt időt.

Maga a viszony, tehát hogy incselkedésen, flörtön túlmentünk az szűk egy hónap volt és 3 "olyan" találka. Az utolsó után végképp azt éreztem, hogy én ezt így nem akarom tovább csinálni, haza akarok menni a saját ágyamba a saját férjemhez.

Én technikailag nem csaltam, csak közel álltam hozzá.

Nekem adott egy nagyon erős löketet, hogy jobban odafigyeljek arra, mi hiányzik a kapcsolatomból, és tegyek is azért, hogy ezeken változtassak, ne kényelmesedjek bele, ahogy addig tettem. Emellett viszont olyan dolgokra is ráirányította a figyelmemet, amit meg jobban meg kellene becsülnöm.

Érdekes, hogy a párom megbocsátott, én viszont saját magamnak nagyon nehezen tudtam. Eljátszottam a saját bizalmamat magam felé, mert nem gondoltam, hogy bárkit is képes lennék lelkileg bántani, mégis sikerült. Az is nehéz volt számomra, hogy az egészet egyedül kellett feldolgoznom, hiszen nem kérhettem a páromat, hogy vigasztaljon már, amiért majdnem megcsaltam. Azt pedig még magam előtt is próbáltam titkolni, hogy hiába döntöttem így, a másikat is nagyon nehéz volt elengednem, ugyanúgy meg kellett volna gyászolnom, mint ahogy azt egy szakítás után teszi az ember, de ezt természetesen nem lehet, úgy, hogy közben épp a párja bizalmát próbálja maradéktalanul visszaszerezni az ember.

Igen, sikerült, bár a teljes bizalom visszaépüléséhez még idő kell szerintem.

Szinte azonnal elmondtam neki, amikor éreztem, hogy ebből baj lesz, és végig azért küzdöttem, hogy - az újonnan ébredő érzéseim ellenére - megmentsem a kapcsolatunkat, visszataláljak hozzá, és ezt ő is tudja. Sokat beszélgettünk egyébként arról, hogy ki hogyan élte meg ezt a helyzetet, tehát szóba került egyszer-kétszer, hogy nekem bizony nehéz volt úgy nemet mondani, hogy azt éreztem, hogy nem akarok nemet mondani, de persze nem hoztam fel ezt újra és újra. Szóval ő valószínűleg úgy gondolja, sokkal hamarabb túlvoltam az egészen, mint ahogy valójában történt, de ez már nem is baj. Az, hogy nagyvonalakban őszinte voltam hozzá, mint ahogy előtte, és utána is, segített abban, hogy kibírja a kapcsolatunk, és tudjon bennem újra bízni, de ezek a részletek már csak fájdalmat okoztak volna, ezzel tényleg magamban kell elszámolnom.