Van itt olyan házas, aki a szexkapcsolatnak induló szeretője mellett jött rá, hogy mennyi minden hiányzott a kapcsolatából?

Nem bántam meg de nekem volt szeretőm.

Sajnos most nincs.

F

Írj privit, s mesélek....

1es vagyok.

Velem is pont ez volt. Teljesen véletlen találkozás volt, rövid idő alatt olyan érzéseket és érzelmet hozott elő belőlünk amit egyikünk sem tudott megmagyarázni. Új volt, intenzív volt, izgalmas volt és rajongtunk egymásért, ugyan akkor ott lebegett mindkettőnk vállán a súly, hogy nem tisztességes a házastársainkkal szemben. Amolyan keserédes helyzet volt, amikor tudod hogy ott áll veled szemben az akivel minden olyan ahogyan azt elképzelted és minden megvan benne amit szeretnél, és ez pont ugyan ilyen a másik oldalról is. Bőven több volt mint csak szex.

Meghoztuk a döntést, megbeszéltük hogyan tovább, reálisan, ész érvekkel, és a több órás beszélgetés végét azzal zártuk, hogy egyikünk sem képes a szőnyeg alá söpörni a házasságát, pedig nem lett volna különösebb akadálya senkinél. (se gyerek, se hitel nem volt sehol).

Nem bántam meg, bár meg kellett volna, de nem. Nekem nem arra nyitotta fel a szemem hogy nem élek jól évek óta, hanem arra, hogy attól hogy vannak hullámvölgyek és sok év után nincs mindent elsöprő izzó szenvedély, van egy olyan ember mellettem, akire támaszkodhatok, aki szeret és akit én is szeretek. Alapvetően pozitívan hatott az otthoni dolgokra, de inkább azért mert én tudtam változtatni dolgokon. Összességében érzelmileg stabilabb lett minden, vagy csak én döbbentem rá mit veszítenék, nem tudom.

A dolog pikantériája, hogy kb 1,5 évvel később véletlenül találkoztunk és abban a negyed órás beszélgetésben pontosan ugyanazt a szikrát éreztük mindketten. Nem tett jót egyikünknek sem.

Gyakran megkérdezem magamtól hogy jól döntöttem-e, hogy a férjemmel maradtam, vagy ha valaki ennyire el tud bizonytalanítani és ennyire nem vagyok biztos saját magamban mennyire fair a másikkal szemben, de ahogy előtte sem, azóta sem volt senki aki miatt egy pillanatra is megkérdőjeleztem volna az érzéseim.

Ugyan én nem vagyok házas, de kapcsolatban vagyok és van egy szeretőm is, akinek van egy bejegyzett élettársa.

Ömm...barátságnak indult, aztán nagyon gyorsan átváltottunk barátság extrákra, végül szeretők lettünk. Felnyitotta a szemem és rájöttem,hogy elég sok minden hiányzik a jelenlegi kapcsolatomból, ami most ő ad meg nekem (pl. a párom nem szerelmes belém, soha nem is volt...én voltam, csak kiábrándultam belőle és beleszerettem a szeretőmbe, ami kölcsölönös).

Nem bántam meg,hogy szeretőm lett, inkább megkönnyíti az életemet, több szempontból is és örülök,hogy van nekem. Hogy valaha is képes leszek váltani? Mindenképp. Rá? Ez bizonytalan. A párkapcsolatom ugyanannyi jót ad,mint amennyi rosszat és egyelőre egy picivel több jót ad,mint ez a viszony. Nagyon fontos dolgok hiányoznak, pl. nem tudok mellette teljesen feloldódni,önmagam lenni, nem tud igazán megnevettetni, a szexben sem tudtunk még 100%-ig egymásra hangolódni (főleg ő nem tud énrám). Ugyanakkor ő szerelmes belém, gáláns,a közelemben van,nem sajnálja rám a pénzt, a páromnál jobban néz ki és a tenyerén hordozna, ha együtt lennénk...

Egyébként, hála neki, elindultam az egészséges önértékelés útján, amit elkezdtem kamatoztatni a kapcsolatomban, szóval igen,merek változtatni (a kapcsolatomban).