Dühitő lenne ha a férj temetésén megjelenne a szerető?

És kit dühítene, ha senki nem tudott rólatok?

Akkor simán csak egy katasztrófa túrista vagy ott.

A gyászt sosem könnyű feldolgozni, és nem segít az sem, ha a gyász fájdalmát felváltja rövid távon a harag vagy a gyűlölet, mert később ehelyett jön az önhibáztatás, a kijátszottság sanyarúsága és míg egy fájdalommal elengedett halott férj után új kapcsolatba tud kezdeni, az előbb említett lelki mérgek csak tovább emésztenék a lelkét, ellehetetlenítve, vagy időben elnyújtva a bizalomra épülő új párkapcsolat kialakulását.

Mit keresne a szerető a temetésen?

Ha azt ígérte, elhagyja a feleséget, de nem tette, akkor minek megy olyan ember temetésére, aki csak hitegette? Vagy ha úgy gondolja, hogy nem csak hitegette, akkor nem számít többet az elhunyt (látszólagos) becsülete, megbecsültsége, mint az önös érdeke, kis cihés lezárása? (Ha az a fontos, azt meg tudja tenni később is. Még az sem indok, hogy látnia kell, hol a sír, mert ezt a temetőgondnok név és temetési időpont alapján megmondja)

Ha pedig nem is ígérte, hogy elhagyja a feleségét, és életében megelégedett a szerető azzal, amit kapott, azaz a testtel, akkor vegye tudomásul, hogy a test oda, a feleség sem attól búcsúzik, hanem attól az ideától és ideáltól, amit pont a szerető tett a férjjel üres és értéktelen látszattá...

Hogy szerették egymást annak ellenére is, hogy nem hitegette de nem is akarta elhagyni a feleséget? Ha életében megelégedett a szerető az _örök_ második hellyel, az _örök_ bujkálással és titkon rejtettséggel, akkor tartsa magát ehhez az általa szeretett ember halálakor is...

Nem, nem látok okot, hogy odamenjen, a vég_tisztesség_ adásának helyére, mert amit ő adott ennek a családnak, az a _tisztesség_ vége...