Mi lehet az oka/okai annak,hogy a házasságban/párkapcsolatban élők, kis túlzással "ipari méretekben" csalják meg egymást illetve tartanak szeretőt?

[link]

"Valaha régen ezek a közösségek csupán azért köttettek, hogy legyen egy erős szövetség, amely biztosítja az utódok életben maradását. Az emberek legkésőbb negyven éves koruk körül meghaltak, így hát az egész felhajtás alig több, mint 15 évig tartott. Nem volt elvárás mindaz, amivel mostanság felaggatják a házasságot, vagyis, hogy a másik legyen a társad, a barátod, a terapeutád, segítse a kiteljesedésed, támogasson, meghallgasson… sorolhatnám reggelig, milyen legyen. Szexeltek, mikor az ember úgy kívánta, a nő eltűrte, és az se volt gond, ha a férfi félrement. Sok nő örült is, mert ő legalább békén volt hagyva.

Mára ez átalakult. Az emberek szabadabbak lettek, és az elvárások is megnőttek. A házasság jelenlegi formájában nem, vagy csak alig fenntartható. Ahelyett, hogy erőltetjük és túlideologizáljuk, talán el kellene kezdeni valamilyen társadalmi párbeszédet arról, hogy milyen módszerekkel lehetne élvezhetőbbé, tartósabbá tenni, átalakítani, ráncfelvarrni, átmenteni, hiszen egy jó, és szeretettel teli párkapcsolatra, családra TÉNYLEG szüksége volna a gyerekeinknek. Arra igen. Kínlódós, sunyulós, megcsalós, hideg, netán bántalmazó szülőpárra nem."

Összefoglalom, aki nem szeret 2 sornál többet olvasni:

50 év baromi sok együtt.

Mert az ösztönök, az ész és az érzelmek katxvaszában kell vergődnünk civilizált emberként.

Az ösztön azt mondja, az ember nem monogám.

Az ész azt súgja: stabilan csak akkor tudsz utódot gondozni, nevelni, és nyugodt teret adni mindehhez, ha monogám vagy.

Az érzelem az meg olykor mindent összekuszál, mellette néha az ösztönnel is összebratyizik. Amíg van szerelem, addig ugyanazzal a párral tűnik logikusnak maradni, akit eszeveszett módon kívánunk (ösztön) és egyébként csodálatos a személyisége és "végre valaki megért és végre valakinek igazán fontos vagyok" (érzelem) , aztán alábbhagy a hormon-cunami, megvannak az utódok, és hol az ész, hol az érzelem, hol az ösztön kerekedik felül. (ahol hagyják. ahol keményen melóznak és / vagy elfojtanak, ott nincs ilyen probléma, hanem más a sztori folytatása )

Igenis monogám az ember. Csak nem kell házasodni. Így lesz aki monogámként együtt lesz valakivel két évig, mással hat évig és valakivel monogámként 68 évig. Ilyen is van. Belefulladnak az emberek a rossz választásba,

Istenes meg egy majomparádé kb. még van egy évük együtt.

Tessék megvárni azt aki az igazi nem házasodni húszas éveitekbe megy egyáltalán.

*nyugtass meg

(és a #7 - nek szántam)