Miért ilyen gyakori a vezető beosztású/egyéb hatalmi pozíciójú emberek esetén a hatalommal való visszaélés?

Elolvasgattam mindenkiét, és ezek a dolgok, amiket leírtok, egyszerre szomorúak és elgondolkodtatóak.

#9, nem. Semmit sem sikerült nálam elérnie, jóban lettük, majdnem barátok, de ennyi. Ezért is esik ennyire szarul, mert sokáig úgy tett, megbékélt azzal, hogy nálam férfiként semmi esélye (megjegyezném, egyébként elég jó pasi, szóval nem azért nem jött be. Hanem azért, mert 1. van barátom, akit nagyon szeretek 2. emlékeztetett egy az egyben volt pasimra, stílusra és akivel szó szerint majdnem az életembe került a viszonyunk...eleinte féltem is a főnökömtől, kölcsönösen taszítottuk egymást az állásinterjún, de végül valamiért mégis mellettem döntött. Gondolom, mára megbánta)

De nem, NEM találtam állást. Csak hála legyen, vannak élő szakmai kapcsolataim a területemen, amiket most nyáron, a végzésem után tovább bővítettem. Az egyik ilyen kapcsolatom (nő, majdnem barátnők vagyunk, tehát itt sem dugok senkivel :D) keze elér a párom városáig is, és mivel ősszel még elkezdett kiképezni arra a munkára, ha minden jól megy, napokon belül végre beindíthatom azt a vonalat is, amennyiben megvan még az a pozíció. Csak most ugye be volt itt nekem ígérve fű-fa-bogár, vezetői meló (az volt), vezetői bér (na az nem, de később lett volna, állítólag :DD), meg ilyen kiküldetés, meg olyan nyelvtanulás céges költségen, hogy én legyek a "tökéletes üzletasszony"...így félretettem a költözéses vonalat, és megpróbáltam páromat rávenni, hogy ha itt végre felvesznek, költözzön inkább ő. De nem talált munkát, nekem meg ugye itt nincs helyem többé...így életbe lép a B-terv. De ez még csak terv, mondom. Ha nem kellett volna végigcsináljak ehhez egy képzést, akkor valóban, már régen odaköltöztem volna a másik városba. Csakhogy kellett, és ez az ügy is hónapokig húzódott...de talán ez a kirúgás is egy égi jel, hogy nekem kell most már mozdulnom.