Hibáztam , elhagyott , de most még is fàj ?

Sziasztok!

A pàrommal 7 évet éltünk együtt . A kapcsolatunk 3. évében megcsalt, 1 hónapot külön voltunk , aztán kibékültünk. Békülést követően nagyon nehezen építettem vissza a bizalmam felé, de nem is nagyon segített ebben . A békülés után teljesen más irányt vett a kapcsolatunk . Nagyon az anyagiakra épült , tipikus tökéletes párnak mondtak minket. Ő volt a dolgos vőlegény, én a tökéletes menyasszony , aki mindenben támogatja , vezeti a háztartást . Mindenünk megvolt , hatalmas ház, 2 kocsi. Csupán életünk nem volt. Szinte sosem mentünk kettesben sehova , nem igazán voltak közös programjaink . Ha haza èrtünk a munkából , vagy tévét néztünk , vagy a lakáson dolgoztunk. A szülei állandóan a nyakunkon voltak, mindenbe bele szóltak . Engem sosem szerettek sajnos , mert nem ilyen nőt képzeltek a fiúk mellè. Azt sem nézték jó szívvel , amikor mi kibékültünk , pedig én aztán tényleg megpróbáltam mindent , hogy szeressenek. Lassan elérték, hogy azt érezzem, hogy én nem vagyok a családjuk része . Teljesen depressziós lettem , magamba fordultam . Párom se nagyon segített , inkább a kolléganőivel hülyéskedett. Ennek az lett a vége , hogy egyik nap közölte velem , hogy neki elege van , én tuti nem szeretem és hagyjuk egymást békén . Mint kiderült , a kolléganője rányomult ő meg nem tudott neki ellen állni . De egyszerűen nem bírom feldolgozni , hogy egy olyan nő miatt van mindez, aki napi szinten iszik és dobozszám szívja a cigarettát . A párom meg ezekre mindig is kényes volt , rend mániás és mindenben a tökéletesre törekszik .

Sajnos mindenért engem okol. Tudom, hogy hibáztam és többet kellett volna foglalkoznom vele de most mégsem bírom feldolgozni , hogy 7 évet zárt le egy ilyen nő miatt . Mikor össze csomagoltam zokogott , hogy ezt ő nem így akarta de ennek nincs így értelme. A szülei persze ellenem beszélnek még most is , tuti megint megkapta az agymosást .

Volt már valaki hasonló helyzetben ? Van értelme egyáltalán küzdenem a kapcsolatunkért?

27/N