Miért olyan fájdalmas? Vagy csak azért mert még "friss"?

A férjemmel hosszú hónapok óta nehézségeink voltak. Nem volt kommunikáció, se házasélet, úgy éltünk egymás mellett, mint 2 jóbarát. Eljártunk dolgozni, ha itthon voltunk nem nagyon foglalkoztunk egymással. Én hiába mondtam neki, hogy változtassunk, rossz vége lesz, de csak összekaptunk rajta, változás nem történt. Aztán a koronavírus miatt az év elejére tervezett céges évnyitót most kb 1 hónapja tartották meg a munkahelyemen, ahova csak a cégdolgozók voltak hivatalosak. Mivel gyárban dolgozom, sok emberrel baráti, illetve jó a kapcsolatom. Megtörtént, amire soha nem gondoltam volna, hogy valakivel olyan viszonyba kerülök, ami több munkakapcsolatnál. Ki is voltam teljesen, hogy a házasságom nem működik, és egy (tőlem 2 évvel fiatalabb) férfi kollégám észrevette rajtam. Beszélgetni kezdtünk, előtte is sokat beszélgettünk sok mindenről, érett a korához képest, jóképű, ráadásul nincs senkije. Ebből a beszélgetésből az lett, hogy jól telt az este, szinte végig egymás társaságában voltunk. Jól esett, hogy törődik velem. Aztán rá egy hétre feltűnt, hogy másképp tekint rám. Egyre többet kerestük egymást, otthon is mindig írkáltunk egymásnak. Amiből aztán a cégnél (fogalmam sincs hogyan) flőrt lett, majd sok csókolózás. Bevallotta, hogy nagyon tetszem neki, bennem látja azt a nőt, akit mindig is keresett, amíg nem ismerte meg a másik oldalam elveszettnek érezte magát. Miattam újra vidámnak, felszabadadultnak, boldognak tűnt, és ez sokaknak feltűnt, de nem tudott rólunk senki. 2 hete azonban már le is feküdtünk (egyszer történt meg) , viszont nem vele volt a probléma, hanem velem, nem hozott kielégülést, pedig nagyon szerettem volna, ő nagyon gyengéd és figyelmes volt. Beszéltük, hogy ő nem akar 3. lenni, ha már rossz a férjemmel és vele átélhetem azt, amit a férjem nem tud megadni miért ne próbálnánk meg együtt? Eleinte azt hittem igaza van. Miért maradjak egy olyan házasságban, amit mindig próbáltam helyrehozni, felrázni, de mindig csak a beletörődés maradt, amit nem akartam elfogadni. Megmondtam a férjemnek, hogy el akarok válni, de akkor még nem mondtam el, hogy van 1 3. személy is a dolgokban. Teljesen kiborult, nem akart elválni, mindent megígért, úgy viselkedett, ahogy azt elvártam volna az évek során. Kerestem albérletet, de valahol azt éreztem nem biztos megérné egy bizonytalan kapcsolatért felrúgni mindent, amit addig elértünk a férjemmel. A család imád minket, mindenki sírva fakadt, amikor mondtuk, hogy nagy a baj. Aztán nem bírtam a nyomást, bevallottam a férjemnek a megcsalást, azt is, hogy miért tettem. Nem borult ki, hanem azt mondta, hogy ezt ő megérdemelte, azért mert nem mutatta ki soha mennyire szeret, titkon inkább magába fordult, most már tudja, hogy mindent meg kell beszélni, kimutatni milyen fontos a másik. Megbocsájtott, új lappal kezdtünk mindent. A kollégám is tudott mindent, bár ő mindig mondta, és tudta, hogy bármikor maradhatok a házasságomban, ebből nehezebb kilépni, mint egy szimpla kapcsolatból, de ha úgy döntök akkor nem fog közénk állni. Sok boldogságot is kívánt, de őt is ezzel a padlóra küldtem. Valahol nagyon sajnálom, hogy nem próbáltam meg vele,inkább maradtam. Azt néztem mit veszíthetek, a válással járó procedúrát, azt, hogy vele se biztos, hogy jó kapcsolat lenne hosszú távon stb. Most nagyon rosszul érzem magam. Úgy élem ezt meg, mint egy szakítást, ugyanúgy találkozom vele is napi szinten, kerül, fülem hallatára olyan megjegyzéseket tesz a többi kolléga előtt, amit tudom, hogy kicsit is, de hozzám szól (pl:nem szabad nőbe megbízni, remélni...) A férjem azóta mindenben tökéletes, a szex is jobb lett, látom rajta, hogy végre szeret. Fellendülést hozott a házasságunkba ez a dolog. De mégis nagyon sajnálom a kollégámat, sokat gondolok rá, sírtam is miatta. Nem tudom lehet-e még köztünk jó (batáti) viszony, mint azelőtt. Persze, idő kell neki is.

Tudom, szemét vagyok/voltam. De neki is megmondtam, hogy ez egy nagyon bonyolult dolog, sosem csaltam még meg senkit, nem tudtam neki sem hazudni. Éreztünk egymás iránt, de az nem volt szerelem a részemről, pedig annak hittem. Ő viszont szerelmes lett, most pedig utálom magam ahogy bántam vele.

Legyetek szívesek mellőzzük a büdös k... és társai jelzőket, tudom, hibáztam, de nem én vagyok az egyetlen, aki ehhez hasonló szituációban volt vagy van.