Aki már csalta meg valamikor a párját. Mit éreztél közvetlenül az első alkalom után, az ágyban elnyújtózva?

Hogy van egy ronda nagy szőrös pók a plafonon, és remélem nem esik rám.

Határozottan emlékszem, hogy ez volt az elsőő érzésem

Szabadságot.

F

Mivel bosszubol törtent, folyamat csak olyasmit éreztem, hogy, es a baratom hogy tudott igy màst csokolni ölelni simogatni illetve igy másra gerjedni, mi ebben a jo hogy nem ahhoz bujok akit szeretek, es nem is szerelemböl van a masik velem csak a test miatt, mi ebben a jo?

Egy ismerösömmel történt, aki szerencsère fogta hogy szeretethiànyos "kislany"vagyok igazàbol, es igyekezett nagyon kedves lenni, velem aludt, pàtyolgatta a lelkem, kitett magàért, habár ö amugy is ilyen volt mindig, "atyáskodoan"kedves srác, aki "vèdelmet"nyujt a világ elöl.

Nekem nem aznap hanem par honap mulva esett le hogy amikor azzal vagyok akit nem szeretek, es illuzio az egesz, azzal inkabb àllok magamon bosszut mint a pàromon. Hogy a szerelmem miatt* olyanokba megyek bele, amit nem is akarok igazábol.es persze az a srac nem is hivogat randira, csak sz.xre de az se fontos neki abszolut, mert van masik 5 nöje.

*szoval a szerelmem MIATT, a kulcsfontossàgu szo, hogy csak miatta tettem ezt is, különben nem tettem volna, szoval még egy félrelépésemben is ö az elsö es nem én, hogy hü nekem milyen jo lesz, vagy én mennyire fogom élvezni, hanem csupan Ö szàmitott, hogy nem tudom feldolgozni hogy màs nökön csüng, a megcsalos "teràpia"meg nekem nem jött be.

Kesöbb leesett, hogy nem csak a felrelepes az illuzio, a szeretö ölelö karja ami valojaban nem szeretet, hanem a baràtommal a kapcsolatom is csak illuzio, mert màs nök érdeklik, azaz a kèt sràc egyik se különb a màsiknàl. Ergo tökmindegy melyikkel vagyok, ugyanaz a fo.s vesz körül.

Kb nem egyszer futottam ilyenbe, hogy ugy alakult, hogy egyik sractol a masikhoz, es a kettö között ereztem csak valami boldogsag pillanatot, hogy olyan jo érzes, hogy van honnan es van hovà mennem, valakitöl is meg valakihez is. De a két pont egyik sem töltött be igy teljesen. Kezdtem ugy erezni, hogy folyamat szeretethianyom van, hogy több srac vesz körül ugyan, valojaban mégsincs senkim.

Egyetlen egy külföldi sràcnak tünt csak fel bimbozo szerelmes kapcsolat elején, olyan rolam, hogy szerinte nekem nem elég egy sràc. Nem értettem mire mondja hisz alig ismert.de ez fel is örölte vele a kapcsolatunkat, nem bizott bennem. Es megint az az érzés hogy nem szàmitok, le akar lépni es akkor bejött a képbe a haverja. Es az ördögi kör megint.

Azota meg ott tartok, hogy egyszerüen senki nem fog meg, mindenkit elutasitok, nekem erre kàlvàriàra NINCS szükségem.

Annyit, a párommal nagyságrendekkel jobb a szeretkezés.

Lelkiismeret furdalás, bűntudat, ezt soha semmiért nem éreztem.

Privire latom nem ment àt a lényeg. Nem az, hogy egy srac nem elég, hanem én nem veszek komolyan bizonytalan kapcsolatokat, amiböl ugy tünik màsoknak, mintha nem tudnék megàllni egy srac mellett. Hat olyan mellett aki félrekacsintgat vagy nem bizik bennem vagy szakitassal zsarol vagy barmi hasonlok amik felütik a fejüket kapcsolatban, en keptelen vagyok onnanstol szilardan àllni a màsik mellett.magyaràn en nem harcolok soha a màsikèrt hanem elfogadom szimplan hogy Neki baja van a kapcsolatunkkal. Akiért harcolni kell mert csak akkor àll mellettem amugy meg nem, az màr rég rossz.

Csak azt nem tudom honnan jött le ez a külföldi sràcnak hogy szinte épphogy jàrtunk egyböl vàgta rolam.

Ugy kell elkepzelni en az a tipus vagyok aki soha nem féltékenykedik csak szimplan tudomàsul veszi hogy mit müvel a pàrja aztan lép màshova halad tovabb az élettel.

Vagy szimplan tudomasul veszem hogy nem bizik bennem nem tud ràm alapozni, ezt is csak tudomàsul veszem hogy nem fog mellettem maradni igy és fàjon ugyan, de haladok tovàbb