Akiknek szeretője van, hol ismerkedtek össze? Hogy lehet ki szűrni, hogy nem buktat le otthon? Nem tartatok tőle hogy kialakulnak komolyabb érzések?

Utolsó, nem érzem, hogy elvesztegettem volna. Több mint öt csodálatos évünk volt. Férjnél már voltam, nagy gyerekem van. Nem bánom az elmúlt időt. Ha rajta állt volna, még tíz évig így folytattuk volna, neki ez így volt kényelmes, nem kellett döntenie. Ahhoz gyáva volt. Ezt elégeltem meg. A felesége meg szerintem idáig bele sem gondol, hogy csak azért lett vége mert lebukott...nem ő akart ennek véget vetni. Ha rajta múlik, mi még most is együtt vagyunk.

Egy macskakavezoban! A 4 honapos kandur macskamat vittem oda, a holgy pedig az ugyancsak 4 honapos nosteny macskajaval volt ott. Mikozben a macskak elkezdtek szaglaszni egymast, megcsillant a szememben a feny: hat ha a macskak igy szeretik egymast, nyilvan a gazdajuk is vonzodik hozzam. Odamentem, bemutatkoztam: “x. y. vagyok, cirmi cica gazdaja”. Mire a holgy: “p. r. vagyok, tisztelt uram, enyem a nosteny macska, es amint latja, en is egyedul erzem magam. Nem jott el velem az uram, igy kenytelen voltam egyedul jonni. Mondja kerem, van kedve Onnek is megismerkednie velem, ha mar a macskaja ennyire bolondul a cicamert?”. Nyilvan en sem voltam rest, ezek utan mar minden ment a maga utjan. Hogy mindebbol mi a tanulsag? Nyilvanvalo, de ha valakinek nem jott le, vagy szinten ugyanilyen helyzetben van, szivesen megirom!