Vártad már, hogy a párod félrelépjen és megszabadulj tőle?

Hát ha igaz amit leírtál akkor a párod nem normális!

És azzal segítesz neki a legtöbbet, h bebizonyítod neki, h nélküled is életképes azzal, h elhagyod!

Ha megint ezt akarná csinálni, azt mondanám neki, nyugodtan ölje meg magát, te már nem szereted, téged nem hat meg, ő majd ott fekszik a föld alatt, te meg boldog leszel mással, haljon meg egy olyan emberért aki semmibe sem veszi.

Ezen talán elgondolkozik.

Hát vártam már nagyon. Egy rakás szerencsètlensèg volt az ágyban, szóval szex alig volt vele, mindig lepattintottam, és közöltem vele, hogy béna vagy ba szd ki, de nem volt hajlandó semmit fejlődni, szóval beleuntam. Legbelül arra vágytam, hogy keressen már mást, lépjen félre és nekem hagyjon békén. Szószerint undorodtam tőle. Nem szeretett fürdeni, hajat mosni, a lába mindig fekete volt a kosztól, és a dolgok előtt hiába zavartam el fürdeni akkor is éreztem rajta szagot. Lusta, nemtörődöm, béna, bamba, koszos dög volt. Végül hazajöttem a szüleimhez és innen közöltem vele azt, hogy ő hozzá már nem megyek vissza. Ennyi volt. Ezen kívül még maradt volna az a lehetőség, hogy a házában szakítok vele, mert soha nem ment ki a házból, nekem meg ahhoz nem volt kedvem.

Nem hatotta meg a dolog, de engem sem. Őszintén szólva a legelejèn én nem tudom, hogy hogy a francba tudta leplezni azt, hogy ennyire koszos. Jelenleg ott tartok, hogy ha ágyba kéne bújjak egy pasival én elhànynàm magamat. 4 hete vagyok szingli. Remélem ez az érzés változni fog.