Páromnak megengedtem, hogy félrelépjen, de hazudott (? )

Az ilyen pasast úgy kiherélném.

Remélem lesz eszed és jól kihasználod ha váltok! :D

Én nem tudom hogy hogy engedheted meg neki??!!

Vannak egyes nők kik TÚL sokat engednek meg, de miért.

Nem értelek. :(

Jézusom válaszadók, fogadjátok el, hogy ez egy legitim válasz a mai kor szexuális forradalmára.

Ez nem birkaszellem. Szerintem ez lehet egy jó és felelős döntés, sőt megoldás is egy problémára. Én híve vagyok a nyitott kapcsolatnak, ha kifejezetten hosszútávban gondolkozom, mivel nem lehetséges fenntartani kivágyódás nélkül 20-30 éves távlatban egy monogám kapcsolatot.

Ez egyszerűen irreális elvárás és lehetetlenség. 10-ből 9 házasság ezért válással végződik. Na ez az arány, amire nem lehet gyereket vállalni, nem a nyitott kapcsolat.

Először is tisztázni kellene pár dolgot. Ha a teljes transzparenciát választod, tehát számoljon be neked mindenről, akkor számíts rá, hogy ez bizony sértheti az egódat. Újra át kell ezt beszélnetek, immár őszintén összefoglalva a félelmeiteket.

Fogadni mernék, hogy azért határoztad meg ezeket a kereteket, mivel félsz, hogy egy állandó szerető a helyedbe léphet. Egyszeri alkalmaknál erre pedig jelentősen kevesebb az esély.

Számomra fontos szabályai vannak egy ilyen kapcsolatnak. Nem hiszem, hogy ezek egyetemes érvényűek, vagy bárki másra igazak lennének, de talán segíthet neked, ha megismered egy hasonló ember gondolkodását.

A bizalmat ingyen adom, pontosan ezért hívják bizalomnak és nem a "bizonyított lojalitásért járó jóhiszeműségnek" mondjuk.

A bizalom nem is tudás, hanem hit alapú és ezzel mutatom ki a kapcsolatunkba vetett hitemet, és az elköteleződésemet.

Persze rettenetesen szar érzés, ha pofára ejtenek ennek ellenére, de ezt a kockázatot vállalni KELL egy jó kapcsolat reményéért és százsorosan megtérülhet.

És ez nem naivitás. Naivitás inkább azt feltételezni, hogy enélkül létezhet szerelem vagy kiegyensúlyozott játszmáktól mentes kapcsolat.

A szexualitás, testiség nem misztikusabb szerintem, mint az élet vagy a lélek bármely más aspektusa. Két ember dönt a szabályokról, sőt.

Úgy gondolom, minden embernek van egy igénye, szüksége, autonómiája, ha úgy tetszik; amely térre igényt tart az életből a párkapcsolatán túl is.

Ha ezen körön belül húzzuk meg a szabályokat, és lemondani kényszerül, az egy idő után, mint egy kényelmetlen cipő, lassan törni, szorítani kezdi és fájni fog. Így egyre erősebb vágya lesz levetni azt.

Ez az idő lehet igen hosszú, és meglehetősen rövid is, ez a szorítás mértékétől és a tűrőképességtől függ.

Igazság azonban, hogy előbb-utóbb kialakul.

Így nem célom korlátozni, főleg nem ha nagyon hosszútávban gondolkozom. Egy hosszú és kielégítően kényelmes kapcsolat alapvető eleme, hogy a szabályokat kellően szellősen hozzuk meg, hogy mindketten kényelmesen elférjünk ezekben.

A nyitott kapcsolat nem feltétlen jelent promiszkuitást. Belefér az állandó 3. partner is, szerintem emberibb és jóval természetesebb is, mint az folyamatos cserélgetés.

Óriási tabu ez ma még. Egyből jönnek az asszociációk, hogy biztosan valami laza erkölcsű, szexuálisan hiperaktív ember lehetek, aki még AIDS-es, HPV-s is, meg ilyenek.

Ezt halál komolyan megkaptam valakitől és nem is itt, hanem arcba.

Pedig nem hiszem, hogy több szexuális partnerem lett volna, mint egy átlag embernek. Meg a másik kedvencem: "éld ki akkor magad előbb, nem való még neked kapcsolat". Ezen a ponton lehetek biztos benne, hogy egy árva szót sem értett meg abból, amit mondtam, hiába beszélünk egy nyelvet.

Alapvetően én is monogám vagyok. Hosszú évekig elég nekem egyetlen partner, főleg, ha jó is vele a szex. Nem akarok minden héten orgiákat rendezni. Egyáltalán nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy őszinték tudjunk lenni egymáshoz, mert úgy gondolom minden mocskos gondolatunkkal együtt is emberek vagyunk és ezt nem kellene szégyellnünk a társunk mellett. Tudni kell felnőtt módjára beszélni ezekről is.

Sokkal inkább arról, hogy nem kényszerítem hazugságokra a vágyairól, hanem igen is ossza meg velem és amnesztia, és megértés lesz a jutalma, nem veszekedés.

Sokkal inkább arról, hogy amikor már 6 éves a gyerek, ne kelljen egy válást végig néznie, azért mert apu vagy anyu már nem bírt magával és közel sem voltak annyira felnőttek, hogy ezt képesek legyenek kezelni.

Sokkal inkább azért, hogy ne kötelesség legyen egymással a szex, hanem, mint az első randinkon úgy egy életen keresztül végig lehetőség.

"ez egy legitim válasz a mai kor szexuális forradalmára."

Idologizálhatod kedvedre, attól ez még nem természetes.

De ha csak így ideologizálással bevezethetünk új dolgokat, akkor én is rögtön felelevenítem az eugenikát, mint választ a túlnépesedésre.

#7

40 körüli férifak szokták ezt hasonlóan éltetni, általában a saját félrelépésüket vagy a "félrelépési engedélyt" kimagyarázván.

#8, #9 Nem mennék bele parttalan vitákba. Nekem a kisajátító kapcsolatról van finoman szólva lesújtó véleményem, amiről egy szót sem ejtettem, és nem is fogok.

Hiszem azonban, hogy nem csupán egyetlen út létezik, és bármennyire is csípi a szemét az ittlévőknek, ezt fenntartom.