Mennyire megbocsájtható egy megcsalás? Vannak szintjei? Van, amit megbocsájtanál, van, amit már nem?

Nálam nincsenek szintjei. A flörtölgetős üzenetek, a csók és a szex után is mehet ahova akar. Meg akkor is, ha valamelyik "barátnőjének" sírja el a kapcsolatunk problémáit ahelyett, hogy azzal beszélne, aki tud is tenni ellene (velem). Szerencsére végre kifogtam egy olyan embert, aki semmilyen szinten nem aláz meg ilyenekkel.

Úgy gondolom, én minden lehetőséget megadok arra, hogy lehessen velem beszélgetni problémákról is igényekről, elég laza és nyitott vagyok és nem bántja az önérzetem, ha a párom elmondja, hol hibázok a kapcsolatunkban és mi lehetne jobb. Ha ezek mellett nem képes beismerni korrekten, hogy nem való neki kapcsolat, mert nem tud egy embert szeretni és kívánni, vagy ha ezek mellett jobb ötletnek tartja a kerülőutas megoldást, akkor nem vagyok hajlandó vele többet megosztani az életét. Én megtettem minden tőlem telhetőt, elvárhatom, hogy nyílt lapokkal játsszunk.

Majd ha hisztiznék meg nem lennék hajlandó elismerni, ha valamiben hibázok vagy lekoptatnám hónapokon keresztül mikor szexelni akar (ahelyett, hogy beszélnénk arról is, hogy miért nem jó), vagy ha nekem nem ő lenne első helyen, hanem mondjuk a karrierem vagy a haverjaim, azt mondom, oké, TALÁN megérdemlem, mivel nem figyeltem arra, mikor figyelmeztetni akar vagy szólni/tenni azért, hogy a kapcsolatunk érjen annyit, hogy többre tartsa egy megcsalásnál. De mivel ezek megvannak, nincs bocsánat. Akkor vágnám ki, amint megtudom. Ha karácsony szentestélyén, akkor akkor. Ha szakadó esőben, akkor akkor. Tőlem sem kérdezte meg, hogy hogy esik, hogy mással csinálja azt, amiről képletesen megígérte, hogy csak velem fogja az első szeretlekkel.

Szerintem az se mindegy, a párok mennyi ideje vannak együtt.

Én nem dobném el egy 10+ kapcsolatot egy(!!!!) félrelépés miatt.

Ha már érzelmileg csal meg, másba szeretne, azonnal kuka.

De amíg szex/csók történt, ismétlem max. 1x, azért nem szakítanék.

Ismerni kell a hátteret, a motivációt és mindkét oldalt. Addig amíg az egyik fél mindent megtesz a másikért, ennek ellenére az félrelép, az gáz. Az kuka.

Ha szeretik egymást, de az egyik fél képtelen megadni mondjuk a szexet(az ok lényegtelen), majd a másik titokban néha vesz egy pásztorórát, az belefér. Persze totális titokban, és a szexpartnernek is ugyanabban a cipőben kell járnia.

Sok-sok embert ismerek, ahol normális család van, gyerekek, ház, autó, munkahely. Viszont szex nincs, és ebbe az egyik fél bele betegszik. Majd iszik, horgászik, antiszociálissá válik. Ellenben tudok olyanokról is, akik titokban rendezik a kérdést, és mindenki boldog. Az egyiknek nem kell szexelnie, a másik megkapja a szexet, megmaradt a lendület, a család nem esik szét, a gyerekek nem lesznek a válás vesztesei.

Aztán ott van az is, amikor elválnak. Van az az ok, ami acceptálja, amikor már nem viselik el egymást. Ott sajnos el kell válni.

Viszont csak azért, mert nincs szex, de valójában jól megértik egymást, megvan az életük, és még "megoldást" is találnak rá, akkor szerintem óriási hiba a válás.

Fura, hogy egyesek időben mérik a kapcsolatot. Végülis mások meg vérrokonságban a tisztességet, aztán mégis néhány barátra jobban lehet számítani, mint néhány testvérre vagy gyerekre.

Gyerekek, ami szar az szar. Akkor is, ha 10 év van előtte, akkor is, ha csak 1. De ti tudjátok. Anyám is 30 év házasság után vált el apámtól, mert akkor lett szemét.

1-es válasszal maximálisan egyetértek! Taps!

Nekem volt olyan exem, amit leírtál, még a "csaj havernak" panaszkodás is volt. És képtelen volt felfogni, hogy mi a bajom azzal, hogy másokkal oszt meg intim dolgokat a kapcsolatunkról, amikor ezeket velem kéne megbeszélje. Szégyen volt az az időszak, annyira szétalázott az az ember, soha többé ilyet.

Ez egy nagyon nehéz kérdés.

Ezt a kérdést leginkább azok tudják megválaszolni, akik átéltek ilyet. Viszont aki átélt ilyet, annak elég nehéz objektívan megközelíteni a kérdést. Mindenki elvakult, vagy vérig sértett.

Engem megcsaltak. Én férfi vagyok. Igazából én abszolút nem tolerálom, számomra ez nem egy olyan oké dolog, holott azt veszem észre, hogy habár itt főképp mindenki ellene van, kb. már hozzátartozik a legtöbb pár mindennapjaihoz.

Igazából nem csak arról van szó, hogy szexuálisan voltak mással, én egészet árulásnak éreztem, igazságtalannak, nem tudtam miért kell ennek pont velem megtörténnie stb. stb. Elég sokáig megbocsáthatatlan dolognak tartottam. Főleg abban a pillanatban, engem nagyon kikészített. S ahogy mondod. Az egész kapcsolat kibillen, s ezt mindjárt kifejtem kicsit jobban.

Én ennek ellenére borzalmasan szerelmes voltam az akkori barátnőmbe. Aztán nem akartam, hogy annyi évet, annyi munkát, meg egy érzést dobjunk el egy hiba miatt. Mert kár is tagadni és ezzel még nem mentünk fel senkit, az emberek hibáznak. Én is hibáztam, más is hibázik. A gond az volt, hogy ő újra és újra hibázott, ámbár már nem megcsalást illetően. Ettől a ponttól a kapcsolatunk nem volt egyensúlyban és erről én is tehettem. Ezeket kérdéseket én átjártam nem egyszer, az egész szituációt nem egyszer végig analizáltam, hónapok során pszichológussal elemeztük ki minden szegmensét a történteknek, mert nem tudtam feldolgozni. Ez már akkor volt, amikor probléma utána probléma jött és szakítottunk a párommal.

Igazából nem rég tűnt fel újra az életemben és most értékeltem újra a történteket, már sok idő eltelt azóta. Amikor először megcsalt, az hiba volt. Egy nagy hiba. Egy nagy hiba, melynek felelőssége csakis őt terheli. Fiatal volt még. Viszont. Amik utána történtek, azok legalább annyira az én hibáim is voltak, mint az övé. Egy kapcsolathoz két ember kell. Miután megcsalt, hiába bocsájtottam meg neki, nyilván frusztrált engem. Emiatt felhoztam újra és újra. Miután megcsalt, ő hiába bánta meg, próbált a kedvemre tenni, esélye sem volt már, hogy egyenrangú félként legyen jelen a kapcsolatunkba. S ez mérgez.

Én a poklok poklát jártam meg a megcsalás után, viszont a megcsalás nem engem jellemez, az emberek képesek változásra, úgyhogy elméletben minden adott arra, hogy a másik megbánja és utána rendben legyen minden. Viszont azt is észben kell tartani, hogy ez nem gyakori. Sokan újra és újra hazudnak, hibáznak, kihasználnak. A megcsalás után, ugyanúgy bűnöse voltam a dolgoknak én is, akárcsak ő. Egy kapcsolathoz két ember kell.

Engem őszintén eléggé zavar, hogy egy párkapcsolat olyan szent kapocsnak tekintünk, amíg benne vagyunk, aztán első leendő probléma alkalmával oly könnyedén megválnak tőle sokan, mint ha csak egy elhasznált zsebkendőt dobnánk ki a kukába. Mert mindenki fél, mindenki sértett, mindenki érzékeny. Szerintem egy kapcsolat ennél többet ér, bármily nehéz is megküzdeni azon érzésekkel, mik ilyenkor kínoznak. Én a történések fényében is megbocsájtanék máskor is. Hibázni mindenki hibázik. Az nem mindegy, hogy utána mi történik...