Szerintetek helyesen cselekszem az exemmel kapcsolatban?

Kiderült a barátnőmről, hogy hónapok óta megcsal (szex elvileg nem volt, bár számomra nem is lényeges szempont). Amikor kiderült, még meg is bocsátottam neki, azonban ő mindenképpen szakítani akart, amit elég gyorsan le is rendezett. Őszintén szólva nem igazán értem, hogy hogy volt erre képes, hiszen elég régóta ismerjük egymást, már a kapcsolatunk előtt évekkel barátok voltunk. És én nem is azon vagyok fennakadva, hogy szakítás lett a vége, mert ami nem működik, és nincs rá kölcsönös igény, hogy megjavítsák, azt el kell engedni.

De miért van szükség arra, hogy őszinteség helyett hónapokon át hazudjon, titkolózzon előttem? Hiába gondolkodtam már rajta azóta szinte minden nap, nehezen bírom feldolgozni ezt a csalódottságot, és bár próbáltam nem haragudni rá, és csak a szép dolgokra emlékezni, nem tudom ezt félretenni, mert nagyon bosszant, hogy visszaélt a bizalmammal, és amikor már túl kellemetlen volt a helyzet, akkor ki lettem dobva a kukába, mint valamilyen lejárt szavatosságú termék.

Szóval jól teszem-e szerintetek, hogy így állok hozzá? Össze kellett vele futnom, néhány dolog miatt. A szükségeseken kívül nem is mondtam többet, utána rögtön le is tiltottam mindenhol, pedig úgy rákérdeztem volna, hogy legalább mi van vele. Emiatt most bűntudatom van, mert én nem akarom megnehezíteni a helyzetet, de ha ő hónapokon át képes volt rá, hogy egy nyomorult szót se szóljon róla, akkor én miért mondanék most bármit is? Miért most kérdezi meg, hogy mi van velem, amikor pontosan tudja, hogy mit tett? Régen mindent meg tudtunk beszélni, és ez hiányzik a legjobban. Viszont szerintem ő azóta is vígan éli az életét, nem hiszem, hogy olyan sokat gondolkodna ezen. Kissé nehéz összeegyeztetni az érzéseimet az elveimmel, és mocskosul kivagyok miatta, mert nem vagyok az a bosszúálló típus, de most akkorát csalódtam, mint előtte talán soha. Mit tegyek?