Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Testi vonzalom és a házasság?
Azzal kezdeném, hogy 15 éve élek együtt a feleségemmel, Ő 38 és 43 éves vagyok. Van egy gyerekünk, biztos egzisztenciánk, lakás, autó. Mondhatni semmi problémánk nincs.
Viszont a testi vonzalom, az intimitás, vagy az ezeket megelőzendő viccelődések, játékok teljes hiánya jellemez minket. Vagyis a feleségemet. A szexuális életünk kimerül havi 1 maximum 2 előre betervezett kötelező "akcióból", persze ez is csak miattam. Én ezt megalázónak érzem, mivel egyáltalán nem akarja, így az van, hogy valahol csak kényszerből teszi meg, természetesen az ezzel járó totális passzivitással.
Viszont nekem egyre jobban szükségem lenne arra a gátlások nélküli, felszabadult és természetes érzésre, ami az intimitás alapja lenne. Maga a testiség is hiányzik, de leginkább az az érzés, hogy kellek a páromnak. Pillantás, mozdulat, gesztus, meglepetés stb.
LEhetőségem lett volna félrelépni, sőt, egy céges továbbképzésen a 10 pontos kolléganőm némi alkoholos befolyásoltság alatt rámmászott este... egy szál tangában. Nem tettem meg. Néha bánom, de nem vagyok az a megcsalós félrelépős fajta.
Viszont ma már ott tartok, hogy jövet-menet állandóan a nőkön legeltetem a szemem, és folyamatosan szexuális vonzalmat érzek feléjük, a gondolataim is kb. csak erről szólnak. Már a válás is megfordult a fejembe, viszont azankívül az ég világon semmi problémám nincs a házasságommal. Mondhatni célba értünk, megvan mindenünk. A válás egy katasztrófa lenne ezen a téren, ráadásul beállhatnék a 40-es magányos férfiak táborába, mondhatni 3 lépés hátránnyal.
Volt, vagy van valaki aki hasonló problémával küzd? Mi lenne itt a megoldás? Egyszerűen nem látom a fényt az alagút végén.
Pedig ez jobb nem lesz. 3 opció van:
-nem csalod meg, nem válsz el,megszokod ezt a helyzetet amíg éltek
-megcsalod, nem válsz el
-elválsz és keresel egy normális partnert
Beszéltél már erről vele? Nem számonkéréssel, vádaskodva, hanem komolyan, higgadtan, tényszerűen. Neki mi a véleménye a házasságotokról. El lehet menni párterápiára, vagy szexuálpszichológushoz, vagy ha már végérvényesen kihunyt a láng, de egyikőtök sem akarja borítani a házasságot, kényelmes életet, akkor a nyitott házasság sem egy elvetendő gondolat.
Csak ezt tudni kell felnőtt módon megbeszélni.
Én a női része vagyok. Teljesen azt élem át, amit te, csak én a nőként.
Több pasi is vonz, nem lépek félre, de a páromhoz már 11 év házasság után olyan szinten nem vonzódom, hogy fáj, hogy le kell vele feküdnöm. Emberileg minden oké, de nem izgat fel, nem hoz lázba.
Gondolkodtam, hogy miért. Pl. fingik előttem, minden gyengeségét láttam már, nem flörtöl velem, túl kényelmes,
nem öltözik fel nekem csinosan. Higiénikus de ennyi.
Semmi meglepetés soha a tetteiben, - járunk néha el, ha én megerőltetem magam.
Közben meg csapják a szelet mások, akik folyton meglepnek, váratlanok, kifejezik, hogy mennyire kellenék. -
Még ha nemi is igaz, de az érzés maga...
amire te is vágysz...
te megaodd ezt a feleségednek?
mert mindenki erre vagyik, ő is.
és igen, én sem vagyok sem megcsalós fajta, sem válós fajta.
marad a langyos kaki, közben meg rettegek, hogy a férjem egyszer megcsal.
néha eljátszom, hogy mennyire kívánom, meg én nem vagoyk passszív, igyekszem, és heti két alkalommal együtt vagyunk, szoktam aktív lenni, ha nem is mindig, de ez azegész nem őszinte, hanem színjáték, és nem tudom megerőszakolni a lelkem, hogy lángoljak iránta, nem megy.
Remélem valamit segítettem Nő 37 év 3 gyerek
Hasonló szitu miatt szenvedek most nőként. Szerelmi kapcsolatnak indult, a férfinek hasonló otthoni helyzete volt, mint neked. Nekem meg bántalmazó kapcsolat. Igy könnyen megtaláltuk egymásban a törődést, gyengédségét, mindent és nagyon jókat -beszélgettünk.
A házasság szent dolog, gyerek is van, elhiszem. De a férfi valamiért mindig a -feleségéhez ragaszkodik. Óvja a jó viszomyt. Emellett szeretett belém....
Többszöri szakítás után ha adhatok.egy tanácsot csakis.olyan.nővel folytass viszonyt, aki érzelmileg 0. Akihez nem kötődnek érzelmi szálak, mert onnantól a másik fél nagyon fog szenvedni.
Vagy próbálj első körben feleségeddel beszélni, h neked mi hiányzik. Ha szeret, ugyis teperni fog érted.
Köszönöm a válaszokat. Én évekig próbálkoztam mindennel, de nem volt jobb. Szépen lassan aláhagytam én is, mert megalázónak tartottam, rossz érzés volt, amikor lelkesen készülök, a kedvében járok, de a hatás elmarad. Barátként élünk egymás mellett. Igen, már sokszor beszéltünk erről, de azt mondja hogy ő ilyen. Ő nem olyan mint egy átlagos nő, őt nem érdekli a szex, tökéletesen ellenne ez nélkül is, sőt. Ezek után van értelme udvarolni?
A régi barátnőimnél az egy tizedét sem pörögtem, mégis heti 3-4 szex volt úgy, hogy láttam a lelkesedést a szemükben.
Ami még probléma, hogy az önbecsülésem így a porban van. Mint ahogy azt előttem már írta egy kedves válaszoló, már látta a férje összes gyengeségét, úgy az én feleségem is az enyémet. ok esetben pont a helyzet miatt.
Ha a szemébe nézek, azt gondolom, hogy egy két lábon járó szerencsétlenséget lát, aki viszont a napi feladatok ellátására azért jó.
Ő nem ajánlja fel ezt az opciót, csak a válást. Mondván akkor keressek egy olyat, aki képes hetente 3X szenvedni egy férfi alatt. Ja, mert ő bátran vallja, hogy a nők 99%-a csak megjátssza a szexet a férfi kedvéért. Sajnos sokszor ezzel el is bizonytalanít, mert mi van akkor ha tényleg. Addig oké hogy huszonévesen egy jó buli a szex, de 40 felett? Tényleg semmi tapasztalatom hogy ilyenkor a nők még kívánják? Mármint mindenkit ért már csalódás, és aztán a biológia is ott van.
Óriási űrt érzek magamban, úgy érzem elpazaroltam 15 évet az életemből, és ezt már sosem tudom bepótolni. Nagyon félek attól is, hogy ez egy állandó feszültséggé válik, és méreggel, gyűlölettel a szívemben halok meg. Egyre erősebb ez az érzés bennem, néha már a pánikroham határán vagyok. Aztán belegondolok abba, hogy mit jelent a mai világba egy válás, milyen érzés elhagyni az embernek a saját gyerekét, eladni a házat amit én építettem, feladni a komplett életemet... hogy aztán ott legyek megint a semmiben, beállni egy homogén, arctalan férfi masszába, megint beállni egy versenybe a "nőért", elutasítás hegyekkel szembenézni apaként, amikor már a gyerekem életét kellene egyengetni, segíteni. Megfelelni e megfelelhetetlen elvárásoknak, gyökeret verni egy ilyen bizonytalan életben úgy, hogy már csak kényelmesen kellene élni... Na itt a baj.
"úgy, hogy már csak kényelmesen kellene élni... Na itt a baj."
Valóban itt a baj. Szerintem. De ez nem csak rád vonatkozik, hanem úgy általában, magamon is tapasztalom. Mikor az ember akar valamit, küzd és tör előre, hogy elérje, aztán amikor kész, megvan, akkor jön az érdektelenség. Egyszerűen valaminek a birtoklása nem tartja fent hosszútávon az érdeklődést. Ti is szépen belefásultatok a házasságba. Kész a lista, minden ki van pipálva, nincsenek előttetek elérendő célok, amik összetartanának, amikért közösen kellene dolgozni.
Szakember segíthetne, de ehhez ketten kelletek, te egyedül fejre is állhatsz. A változás, amivel egy válás is járna, mindig félelmetes, de vagy kockáztatsz vagy életed következő 40 évében lubickolsz a langyos fosban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!