Ismertek olyan történetet - saját is lehet -, ahol a pár szakítás után újra összejött és azóta is boldogok?

Nem csak a töltött káposzta jó felmelegítve, hanem például a főzelékek és a pörköltök is... :-D

Egyik volt főiskolai évfolyamtársam anyja járt úgy, hogy szétmentek a fiatalkori szerelmével, aztán évekkel később, már mindketten válás és gyerek után ismét találkoztak és összejöttek, aztán bejött a dolog. Annyi volt a titok, hogy felnőtt korukra elhárultak azok az akadályok, amik fiatalon elválasztották őket, illetve felnőttek, megkomolyodtak, és tényleg együtt akartak lenni, összetartoztak.

Ha két ember nem tartozik össze, akkor ilyen nem történik, akkor az a kapcsolat csak arra az időre szól.

Illetve hallottam már olyat is, hogy egy pár válással trükközött a magasabb családtámogatási lehetőségekért, de ez mondjuk más kategória.

Szüleim. Vagy 3x szakítottak házasság előtt most pedig már több mind 25 éve együtt vannak. Viszont ez 1 siker a rengeteg sikertelen között. Több barátom is esett már ebbe, hogy újra összejöttek, aztán a kezdeti boldogság után újra felszínre kerültek azok a problémák, ami miatt vége lett. Nekem az a véleményem, hogy nem hiába lesz vége valaminek...nálam a szakítás végleges, mivel ha probléma van azt először megoldani akarom és nem rögtön "kidobni", de ha nem megy, akkor el kell engedni, a szakításnak mindig komoly oka van.

24/f

Olyat is akik ténylegesen elváltak, majd élnek tovább papír nélkül mert időközben meggondolták magukat.

Minden házasságban vannak lejtmnetek, mindenki döntse el maga , hogy mi éri meg neki.

Nagyon nehéz ezt megítélni, mert ahány botlás vagy rossz időszak mindig szét lehetne menni, az új társsal sem lenne könnyebb, másféle problémák ütnék fel a fejüket.

Az ér, hogy még tiniként jártunk kicsit, szakítottunk, aztán évek múlva, már felnőtt fejjel jöttünk össze újra? Mert akkor nálunk ez van. Gyerekek voltunk még, nem tudtuk, mit is akarunk, nem nagyon működött a dolog, elbénáztuk. Én 17 voltam, ő 16, tartott vagy 2 hónapig. A vonzalom megvolt, csak valahogy mégse tudtunk együtt meglenni, ő kicsit töketlen volt még, én többet vártam volna, illetve én meg túlságosan pörögtem hozzá képest. Szakítottunk, jártunk mással, de egymás közelében voltunk végig közös baráti kör miatt, és mindig érezhető volt a vonzalom, hogy lehetne több, sose tudtuk úgy igazán békén hagyni egymást.

Végül én 21, ő 20 éves volt, mikor újra összejöttünk, akkor már működött, ő is tapasztaltabb és tökösebb lett, én picit lehiggadtam, mondhatni találkoztak az igényeink félúton. Azóta is együtt vagyunk, most lesz az 5. házassági évfordulónk, van egy 3,5 éves lányunk, januárra várjuk a kisfiunkat. Nagyon jó a kapcsolatunk, boldogok vagyunk együtt, jó döntés volt újra megpróbálni. Csak hát kicsit fel kellett nőni hozzá :)

30N, 29F