Miután kirepültek gyerekeitek, jobb vagy rosszabb lett a házasságotok?

Nálunk kissé üres, csendes lett a lakás. Viszonyunk kb. ugyanolyan, mint előtte. De hozzátenném, jó ideje inkább vagyunk barátok, mint szerelmesek. Néha fellángol a szenvedély és kihasználjuk hogy kettesben lehetünk bármikor, de nem ez a jellemző program.

Feleségem néha unatkozik itthon. Persze mindig van mit csinálni, de nincs kivel vitáznia, nincs kit irányítson. Ekkor vagy felhívja a gyerekeket vagy ezerrel nekilát takarítani. :-)

Mikor hazajönnek a gyerekek akkor 1-2 napnál tovább nem bírjuk a nyüzsgést. Mondhatom megszoktuk a csendet.

50f

Munka után együtt szoktunk vásárolni két három naponta. Leszoktunk a rohanásról szép komótosan tesszük. Mi is jól tudjuk ez az egyik közös programunk. Be szoktunk ülni kávézni, enni.

Van egy kutyánk amikor tehetjük őt is visszük magunkkal. Klassz, hogy egyre több a kutyabarát hely! Eleven, pörgős jószág, de fegyelmezett amikor kell. Sétáltatni is szoktuk együtt. Alapvetően velem van többet, mert itthon dolgozom.

Havonta egyszer moziba vagy színházba is járunk nejemmel. De ezt régebben is is csináltuk. Annyi a változás, hogy már nem kell figyelembe venni a gyerekek igényeit. Persze néha ők is jönnek, ha tehetik.

A hétköznapokban leginkább elvonulunk a lakás két felébe. Az én dolgozóm jó eldugott zug a lakás végében. A kutya is itt van általában, most is itt szunyál.

Esténként együtt szoktunk tévézni, vacsorázni, ekkor beszélgetünk a legtöbbet.

Nálatok mi a helyzet, hogy jött ez a kérdés?

Mi is elváltunk! Újraházasodtam van két kicsi gyerekünk. Új család újra pörgő élet, újra sok sok probléma. Nincs lazsálás meló ezerrel! Kevés pihenéssel!

Ráadásul idős, beteg szüleimről is gondoskodni kell. Ebben segít nagy lányom és párja. Nagy fiam egy ideje exnejemmel lakik.

Új feleségem hiperaktív, tehát szabadidőnkben is sokat pörgünk. Nyaralás közben sem tudunk a fenekünkön ülni, megyünk és megyünk akár a Duracell nyúl. :-)

48F

Sokkal jobb, végre oda mehettünk, akkor, ahová és amikor akartunk.

Szeretkeztünk sokat, sok helyen a lakásban, kb. olyanok lettünk megint, mint amikor megismerkedtünk :D

Nem volt ott a gyerek, aki miatt "csendben" kell lenni, vagy ilyesmi.

Szabadidő: én változatlanul írok, ő gamerkedik (kevesebbet, de heti 2-3 órára eltűnik), utazunk ide-oda, ismét felvesszük a túrabakancsot és elmegyünk az Alpokba hétvégére.

A kapcsolatunk szenvedélyesebb lett, de alapban nem változott, mindig is őszinték voltunk.

Nálunk nagyon felemás: A közös (mellesleg a legkisebb), ő kiröppent (lediplomázott, férjhez ment). És persze elköltöztek többszáz kilométerre (mérnök férje úgy talált nagyon jól fizető munkát).

A férjemnek van előző házasságából két gyereke, tizenévvel idősebbek a közös gyermekünknél, ők viszont a környéken laknak. Tehát lényegében semmit nem nyertem vele, mert az "enyém" elment, az üres fészek a lelkemben megvan, de az ő két gyereke idejárkál. Ami oké is, de az enyém pedig messze van.

Én a válást fontolgatom egyébként, mert ha már egyedül, akkor viszont tényleg egyedül akarnék lenni, az ő gyerekeivel nemigen akarok foglalkozni így.

(Soha nem kezdenék többet gyerekes férfival.)

1-es vagyok.

Sokszor próbáltuk már helyrehozni a kapcsolatunkat.

el lehet ítélni de egyszer félre is léptem megszerettem egy másik férfit.

És akkor el akartam válni.

De a férjem meg a gyerekeim azt akarták, hogy ne váljunk el, igaz, hogy mindegyik lehordott minden ribaaancnak, de nem akarják, hogy a család szétmenjen.

Ez működött de csak kb 1 évig, nem bírtam tovább ismét azt mondtam, hogy elválunk vagy elköltözök, már külön szobában aludtunk, a gyerekek voltak akik mindenáron azt akarták, hogy hozzuk helyre mert féltek attól, hogy mit fognak szólni mások.

Meg nekik milyen rossz lesz majd, hogy azt kell mondani h az ő szüleik elváltak, meg nincs már családi alkalmak ünnepek.

De kész nem bírtam tovább, fenyegettek a gyerekeim, hogy akkor soha többé nem látom őket, de tudtam, hogy nem lesz így , és persze nem kellett 2 nap és már jöttek is hozzám.

Így elváltunk , a házat nem adtuk el mert a gyerekek, ekkor már 19-20 évesek voltak, otthon maradtak az apjukkal.

Én meg elköltöztem.

Azóta sokkal boldogabb vagyok, és szabadabb, úgy érzem lélegzem végre, és van is valakim akivel nagyon boldog vagyok. A gyerekek pedig megszokták.

42/N