Házasok, éreztetek már olyat valakivel kapcsolatban, hogy Ő lett volna az igazi, ha hamarabb találkoztatok volna, de most már házasok vagytok, így nem borítjátok fel miatta az életeteket?

A Middleton c. film erről szól. Egy élet helyett csak egy nap jut a két szerelmesnek, a nap végén pedig elbúcsúznak abban a tudatban, hogy sose látják többé egymást. Hazamennek a nyárspolgári gondolkodású házastárshoz, folytatják a kihűlt házasságukat. És az igazit, aki a lelkük mélyére lát pár óra alatt, akivel mindenben egy hullámhosszon lennének, elengedik. Én nem vagyok házas, de nagyon megérintett a film.

Kétszer fejeztem be többéves kapcsolatot az esküvő előtt, először akkor, amikor a leendő feleség elkezdett imígyen tervezgetni egy vasárnap délután: - Minden vasárnap főzni fogok valami finomat, és minden negyedévben veszünk majd valamilyen háztartási gépet. Te majd magánórákat adsz, hogy ki tudd egészíteni a keresetedet. - Na először itt sokalltam be. Nyárspolgári, anyagias, földhözragadt nő nekem nem kell. A másik jelölt ezzel a mondatával rúgott öngólt magának: - Ha majd házasok leszünk, a barátaiddal való kapcsolatodon azért kicsit lazítani kell, mert én is igénylem, hogy foglalkozz velem. -