Házasságban élő emberek, elsősorban nők, ti megéreztétek, amikor először találkoztatok, hogy a férjetek az igazi?

Teljes mértékben hiszek a női megérzésekben, legalábbis nekem eddig majdnem mindig bejöttek. Van egy srác, akit régóta ismerek, már az első találkozásunkkor megfogott benne valami, és azután egyre erősödött a vonzalom. Egyszerűen azt érzem, hogy ő az igazi, csak ő kell nekem, gyereket akarok szülni neki.

Voltunk randizni, de azt hiszem én rontottam el. Annyira görcsösen meg akartam felelni, hogy végül borzalmasan sült el a találkozó, nem igazán voltunk egymásra hangolva azon az estén, annak ellenére, hogy azelőtt mindig... Mintha ezer éve ismernénk egymást. Végül le is koptatott, mondván, hogy még nincs túl az exén. Azóta is képtelen vagyok bárkivel is randizni, pedig ennek már fél éve. Továbbra is erős bennem ez a megérzés, nem kell senki más, csak ő.

Próbáltam túllépni rajta, sok időt tölteni a barátokkal, elkezdtem sportolni, nyelvet tanulni, de egyszerűen nem tudom elfelejteni őt.

Szerintetek lehet ebben valami, vagy tényleg el kellene felejtenem?

22/L