Megbocsájtanátok a párotoknak, ha megcsalna?

Nagyon okos és határozott itt mindenki. Csak azt ne felejtse senki, hogy a mai világban mindenki úgy és azt titkol el amit akar, valószínűleg a megcsalások nagy részére, pláne ha csak 1-2 kufirc volt, nem is derül fény!

És minden megcsalás, minden félremenés más és más, a helyzet és a részletek ismerete nélkül mi vadidegenek nem tudjuk megítélni.

Akik évek óta egyébként jól megvannak, kellemes a kapcsolat, boldogok, van és jó a szex, nincsenek anyagi viták és mégis az egyik félremegy - hát lehet azonnal kidobni, erkölcs csőszt játszani, de aztán meg lehet siránkozni itt gyakorin a miért nem találok senkit meg már 35 vagyok és nincs senkim témákban.

Teljesen más 20-30-40 évesen is ez a téma, fiatalon még könnyebben vált vagy kezd újra az ember, de mondjuk akik mögött ott van 5-8-10-15-20 év...

Persze ha a megcsalás azt jelenti, hogy elhanyagolja a "fő" kapcsolatát, hogy nincs már törődés, hogy alig van otthon, rendszeresen kimaradozik, már szex sincs és otthon úgymond semmi nem jó és esetleg még szerelmes is lesz a harmadikba, az megint más, ott megváltozik a prioritás, ott az egész kapcsolatot rombolja a viselkedésével. Ez igen, ez már nyomósabb ok a szakításra.

Ha megbocsàtàs alatt azt érted, hogy együtt maradnék vele, akkor NEM! Elvàlnék. Nem vagyok annyira igénytelen, hogy egy jellemtelen gerinctelen hulladékkal éljek együtt. Èrtelmetlen lenne az egèsz.

1. Kiàbràndulnék belőle= nem tudnàm se szeretni se tisztelni

2. A bizalomnak végleg lőttek, soha semmivel nem tudnà elérni , hogy újra megbìzzak benne. Aki egyszer ezt az utat vàlasztja, megteszi többször is.

3. Ezek utàn bottal se piszkàlnàm meg mert undorodnék tőle = szexuàlis életünk se lenne.

Szóval semmi èrtelme nem lenne jàtszani a boldog pàrt mikor nem lennénk azok ezek utàn soha.

Sosem alàznàm meg magam azzal, hogy akàr egy megcsalàst is eltűrök. Van önbecsülésem!

Ha lenne gyerek akkor is vàlnék. A gyereknek sem egèszséges és nem jó egy fos, semmit nem érő kapcsolat mintàjàt làtni, èrezni. Idővel biztos megbocsàtanék, és elengedném a rossz érzéseket, úgy könnyebb lezàrni, tovàbblépni. De sose folytaték ilyen emberrel semmilyen kapcsolatot és össze se jönnék vele újra. Èvekkel később sem. Szakítanék, majd amint lehet elvàlnék. Végleg!

Inkàbb lennék egyedül mint olyannal aki ilyet tesz azzal aki szereti. 32/N

A gyermektelenség nem csak a nökön múlik...

Temélem nem nevezed férfinak magadat úgy hogy simán beletörödnél hogy muszlim elnyomásban élj meg hogy itt kalifátus legyen.

Nos, aki azonnal rávágta: NEM! Ő az a típus, aki elítéli a megcsalást, gondolom. De aki a megcsalást elítéli, az könnyen ítélkezik más dolgok, történetek felett is. S ez még akkor is igaz, ha Ő maga is elkövet időnként némi-nemű bűnt, kicsi kis bűnöcskét... Mondjuk csak hazudik, vagy nem mond igazat, vagy hamisat állít ott, ahol éppen nem kéne. Például a bíróságon. Vagy akárhol. Tehát önmagát is elítéli!

Aki viszont adna egy másik esélyt, az nagy valószínűséggel hajlamos önmagába is tekinteni, hogy az a megcsalás vajon miért is következhetett be. Hogy neki mennyi része lehetett ebben. Semmi? Talán tényleg semmi? Mert tudnotok kell, hogy minden egyes megcsalás két, azaz 2 emberen múlik. Az egyik aki megcsalja, a másik, aki ezt lehetővé teszi, vagy előidézi... és a lehetővé tétel opciója pont annyira fontos, mint maga a csalás.

Ezen azért el lehetne gondolkodnia mindenkinek... főleg aki úgy hiszi: Ha már van egy párom, akkor az biztos tuti mindig hű is marad mellettem... bármit is mondok, bármit is csinálok, teszek, vagy éppen nem teszek (eleget) vele!

Az ERŐ legyen Veletek!

Engem megcsalt a férjem. Tpbb honapja viszonyt folytatott a hatam mögött, ugy, hogy minden nap ugy jott haza mennyire szeret, gyersket szeretne tőlem, imadja az eletunket.Csokkal bucsiztunk el minden reggel egymastol. Villamcsapaskent ert. Elmondta. En rögtön megbocsajtottam, csak hozzuk rendbe. O semmilyen hajlandosagot nem mutatott h egyatalan meg akarja oldani, o a masikkal akart lenni. Ez volt a masodik villamcsapas. Egyutt eltunk, en sirtam/orlodtem minden nap, o randizgatott. Kiderult h babát varok. Nem erdekelte, azt mondta nem akarja a gyereket. Volt egy auto balesetem es elveszett a baba. O be sem jött. Miutan hazamentem a korhazbol elso dolgom volt h azt mondtam tunjon el a lakasombol!!! Fájó, de eletem legjobb dontese volt. Elpazaroltam ra 7evemet.

Jo hir a dologban. Ra nem sokkal megismerkedtem a mostani ferjemmel es ket csodas gyerekunk van.

Kedves #29!

Azt kell, hogy mondjam, Te szerencsésnek mondhatod magad, ha csak 7 évet tartasz elpocsékoltnak életedből. Én 21 évet vesztegettem el csak amiatt, mert nem akartam hosszú ideig tudomásul venni, hogy ROSSZUL VÁLASZTOTTAM. Illetve VÁLASZTOTTUNK. (Legalábbis így gondoltam) Arra jöttem rá... persze sokkal később, hogy ha két ember összeköti az életét azzal a jelszóval, hogy "milyen jó... végre már nem vagyok egyedül!!"... nos az még önmagában nem elegendő.

Viszont arra is rájöttem, hogy az a 21 év nem is volt elvesztegetett idő. Mert igen sokat tanultam belőle. Van egy ilyen mondás: "Egy párkapcsolat, ameddig tart, az vagy folytonos boldogság, vagy folytonos lecke!"

Ez így igaz. Csak Te érzed és tudod elmondani, neked éppen melyik. De bármelyik is legyen, neked valószínű arra volt szükséged.

Az ERŐ legyen veletek!