Ha nem akart a párotok gyereket, valahogy tudtatok rá hatni, és lett mégis? Nemet, életkort írjatok.

Nem mennék hozzá olyanhoz, aki nem akar gyereket.

Van olyan is, aki 20 évesen azt mondja, hogy ő aztán soha, 30 évesen meg már minden vágya egy gyerek, szóval változhat az ember, na de abban reménykedni, hogy a másik majd megváltozik... sosem volt egy életpályamodell. Akár arról van szó, hogy nem fog többet inni, akár arról, hogy akar-e gyereket.

"Meg se próbáltam rá hatni. Mi értelme van valakire ráerőszakolni egy gyereket ha nem akarja?"

Ezek szerint lemondtál a gyerekről a párod döntése miatt? Ez mitől másabb áldozathozatal?

Nem mondtam le, mivel nem ragaszkodok foggal-körömmel azért hogy gyerek legyen. A mi kapcsolatunk nem attól lesz teljes, ha én szülök egy gyereket...

"Ezek szerint lemondtál a gyerekről a párod döntése miatt? Ez mitől másabb áldozathozatal?"

A kérdés jogos. Mondjuk szerintem a gyerek szempontjából van különbség...

Le kell tisztázni a legelején, hogy ő akar-e majd gyereket! Nem utólag győzködni a másikat.

Én is rákérdeztem a most már férjemre, hogy akar-e gyereket, mert én nem. Szerencsére ő is ugyanígy gondolta, szóval tovább ismerkedtünk. Ennyi.

Nekem van egy ilyen férfi ismerősöm. Sose akart gyereket, és ezt mindig le is tisztázta a kapcsolat elején. Így volt ez a jelenlegi párjával is. Mondta, hogy ő egyáltalán nem akar gyereket, de nem akarja őt megfosztani az anyaságtól. Ha úgy érzi, neki gyerekkel lenne teljes az élete, akkor inkább váljanak el utjaik, legyen esélye olyat találni akivel ezt megvalósithatja. Aztán a nő vele maradt. Teltek az évek, majd a férfi egyszercsak meggondolta magát (nem győszködésre, a nő tudomásul vette a korábbi döntését), és modta, ha még mindig szeretne, legyen egy. Aztán annyira oda volt a kislányért, és bejött neki az apa-szerep, hogy alig több mint egy év korkülönbséggel bevállaltak még egyet, szintén a férfi "javaslatára". És most még egy harmadik is tervben van. És abszolút jó apa, törődik a gyerekeivel, kiveszi a részét a teendőkből. Már nem is érti hogy nem akart régen.

Szóval igen, van ilyen. De ez azért ritka, és nincs rá semmi garancia, hogy a te párod is meggondolja magát.

Kényes téma ez a gyermekvállalás, mert ebben nincs komoromisszum. Vagy lesz, vagy nem, vagy az egyikőtök vágya teljesül, vagy a másiké. Ezért érdemes már az elején ezt korrekten megbeszélni, és aszerint cselekedni. El kell fogadni ha a valaki nem szeretne, nem szabad győzködni, ráerőltetni. Ha te annyira szeretnél, akkor olyan párt kell találnod, akivel egyeznek a terveitek.

Én nem akartam gyereket soha. A férjem alapvetően akart. Soha nem győzködött, nem ment érzelmi zsarolàsba, nem fenyegetett azzal hogy elhagy, sem semmi ilyesmi. Teljes mértékben elfogadta, mert én mindig fontosabb voltam neki ( vagyok is), mint egy nem létező valaki. Ezt màr az elején megmondta. Tudta mibe megy, így vett feleségül.

+ Anyagilag sem mindegy , mert piszok dràga a gyerek.

Mi mindenek felett azért vagyunk együtt mert szeretjük egymàst, együtt akarjuk leélni az életünket. A gyerek csak egy vàlasztàsi lehetőség volt, nem cél, nem eszköz, nem kötelék, ( az érzéseinknél egymàs irànt nem lehet nagyobb kötelék).

Picit idővel egyébként mindketten vàltoztunk ebben a témàban. Èn egy idő utàn màr nem zàrkóztam el teljesen a gyerektől, ( de rengeteg kétségem, félelmem, ellenérzésem van most is ) a férjem pedig ràjött milyen jó hogy szabadabban élünk, nincs akkora kötöttség mint gyerekkel, oda megyünk ahova akarunk, akkor amikor akarunk, azt csinàlunk amit akarunk, kipihenhetjük magunkat, sok időnk van egymàsra, önmagunkra . Emellett problémàs lenne és gyerek ellen szól az is, hogy kicsi hàzban élünk, mi is alig férünk, nem tudnànk helyet biztosítani neki, költözni pedig nem tudunk...

Amúgy Mindketten úgy érezzük kettesben teljes az életünk, illetve hàrmasban, mert együtt neveljük a kutyàmat.:) De nem zàrkózunk el teljesen, még van kb 3 évünk dönteni, utàna màr a korom miatt nem vàllalnàm.

Egyikünk sem vàgyik görcsösen mindenàron gyerekre. Boldogok vagyunk így, nem hiànyzik.

Az se különösebben vonzó benne, hogy rengeteg ismerősünk ment szét , vàlt el szinte közvetlenül, vagy 1-2 évvel gyerekvàllalàs utàn. 32/N