Én reagáltam túl, vagy tuskó volt a férjem?

Ha az első 10 alkalomkor tette azt akkor tuskó.

Ha a századik alkalom után akkor már nem tekintető annak, főleg ha a racionális segítő tanácsait te mind leütötted "jajajajajajjaj" stílusban.

"Elhiszi, hogy fáj, de mit kell róla beszélni."

Ha folyton arról beszélsz hogy így fáj úgy fáj, akkor elhiszem hogy hogy unalmas már neki ez a téma.

A férfiak nem lelkizős típusok. Nekem is elgurulna, ha te folyton erről beszélnél.

Figyelj, azt tudom tanácsolni, hogy akkor inkább írj naplót és ott kiöntheted a bánatodat.

Lehet, hogy a pasid éppen olyan passzban volt, hogy éppen nem nagyon vágyott a te sírálmaidra.

Tudom, hogy csak arra vágytál volna, hogy meghallgasson, de ne adjon semmilyen tanácsot. De lehet, hogy már tele van a hócipője azzal, hogy te mindig ezt csinálod minden műtét előtt és nem veszed észre a tesbeszédéből, hogy őt ezt nagyon irritálja és b..romira untatja.

"Most nem az lenne a lényege egy kapcsolatnak, hogy beszélgetünk a félelmekről, gondolatokról? "

Tévedésben vagy. Egy kapcsolatnak nem az a lényege, hogy a problémákról beszélgessünk. Mert ennek mi értelme is van? Az csak egy RÉSZE annak, hogy őszintén és nyitottan beszélünk mindenről. De nemcsak a problémákról.

Ugyanúgy a kapcsolat lényegéhez tartozik az is, hogy odafigyelünk a másikra és nem tukmáljuk rá a saját egónkat a másikra, ha nem kíváncsi rá.

"Most nem az lenne a lényege egy kapcsolatnak, hogy beszélgetünk a félelmekről, gondolatokról?"

Ha neked ez a lényege, akkor a férjed még nagyon finoman reagált.

Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, de mikor nekem csupán a fejem fáj, a párom megkérdezi, hogy vagyok, segíthet-e valamit. Ha valaha valamilyen operációm lesz, biztosan tudom, hogy nem fog elhajtani azzal, hogy hagyjam már, unalmas vagyok.

Aki szerint ez normális, annak ilyen nagyszerű párt kívánok, mint a kérdezőé.