Ti megöregednétek a "párotokkal" egy ilyen házasságban?

Lassan 50 leszek. Férjemmel "későn" találtunk egymásra. Nekem egy hosszabb kapcsolatom szakadt meg előtte. Úgy éreztem Ő nagyon szeret engem mikor összeházasodtunk. Aztán egy idő után azt éreztem, hogy lehúz, nem támogat semmiben sem.Akkor még Anyósom is képbe volt. Mindig kevés pénzért dolgozott sokat. Van egy szakmája, ezzel Ő be is fejezte egy életre a tanulást. Azt meg a házasságunk alatt tudtam meg, hogy autót sosem akart, hiszen központi részen lakunk, minden elérhető. Régebben én mentem volna vezetni de férjem Anyósommal vállvetve "miből"... szóval elhallgattam. Lehetett volna rá félretenni, mert másra meg szórta.... Anyámékhoz nekem vissza út nem volt, mert drága Anyukám múlt századi felfogása, hogy feleségnek a férj mellett a helye. Elaltattam magam azzal,hogy van egy gyerekünk akit imádok és vannak barátnőim akikkel jól elvagyok. Igazából tudtam, hogy nincs minden rendben, még beszélgetni sem igen tudunk, mások a témáink, a kevés barátja nekem nagyon nem jött be. Akikkel én barátkoztam - hívtak volna bennünket együtt is- erről hallani nem akart. Igazából csak a szex működik köztünk. Mostanában sokat gondolok rá, hogy ez így mégsem jó nekem.Tulajdonképpen egymás mellett élünk egy lakásban de nem együtt! Biztos hogy vele akarok megöregedni? Nem gondolok társra jól elvagyok magamban. Vannak hobbijaim, mindig tanulok valami újat, képezem magam. Mi lenne ha "lelépnék" és teljesen új életet kezdenék? Egyedül. A lakásunkat közösen vettük, még a házasság előtt de inkább mennék. A gyerekünk már felnőtt. Mondom,azt érzem mindenben lehúz,Ő semmit nem akar,élünk együtt egy kis polgári színvonalon, dolgozik,vásárol, TV-t néz. Kinőttem. Mondják egy házasságban fejlődni is együtt kell. Magamban én "jobb" lennék szerintem. Szóval mi a véleményetek?