A pénz és munka megosztás a házasságban: -közös vagy külön kassza; ha az egyik kevesebbet keres akkor othon többet is dolgozik? -ti hogyan osztjátok meg?

Ne haragudj, de nekem ez nem felelne meg egy házasságban. Számunkra a házasság azt jelenti, hogy jóban-rosszban. Volt, hogy a férjem volt itthon munka nélkül és én kerestem. Most ő dolgozik, én meg itthonról dolgozom. Természetes volt, hogy megosztjuk amink van közösen. Nincs én pénzem meg te pénzed. Egy bankszámlánk van a házasságkötéstől, aminek mindketten tulajdonosai vagyunk, kártyánk is van mindkettőnknek. Mindenki annyit költ, amire szüksége van. Van annyi eszünk, hogy marhaságokat nem veszünk meg, a nagyobb értékű dolgokat meg egyeztetjük. Tervezzük és megbeszéljük. Ebben a hónapban kocsit csináltatjuk, a következőben ruhát veszünk mindkettőnknek, stb. Minden hónapban spórolunk és adósságot csökkentünk. Néha egy-egy mozi, étterem vagy más szórakozás belefér, de meghúzzuk a nadrágszíjat alapból.

Nem értem, hogy miért ilyen önző veled és miért kotlik a pénzén, te meg nyomorogsz? Szeret ő téged vagy csak a pénzét gyűjtögeti magának? A házasság vagyonközösséget jelent, ami az ő számláján van az is közös jogilag. Nem értem az ilyesmit. Ha saját pénzén nem akar osztozkodni, akkor miért házasodott meg? Ülj le vele és beszéljétek meg sürgősen, amíg nem okoz nagyobb sérelmeket. Esetleg vesd fel a közös kasszát 2-3 hónapos próbára, ha ennyire fél valamitől. Mi lesz ha gyerek lesz? Szerintem tedd fel ezeket a kérdéseket neki, hogy ő ezt hogyan képzeli, hogy lesz a költés stb.

Nem a keresetünktől függ, hogy ki mennyi házmunkát végez, hanem a szabadidőnk mértékétől.

Általában reggel én takarítgatok, mert én később járok dolgozni, mint ő, este meg ő főz vacsorát, mire én hazaérek.

Szabadnapokon pedig fele-fele arányban osztjuk el a házimunkát. Ha mindketten otthon vagyunk, akkor általában együtt csináljuk.

Kassza közös. Egy bankszámlánk van, amihez mindkettőnknek van kártyája, arra megy mindkettőnk fizetése. A kiadásokat megbeszéljük, sosem volt ebből probléma. Pénzügyileg nálunk nincs enyém-tiéd. Miénk van.

Most készülünk az első babánkra, elég szarul érezném magam, amikor nem fogok dolgozni szülés után, ha "külön kasszán" lennénk... Ő élne, mint a kiskirály a fizetéséből, amíg én nyomorognék a gyerekkel vagy mi?

Mi értelme van házasodni, ha az ember így félti a pénzét? Számomra a házasság azt jelenti, hogy mindenen megosztozunk, akár sok van, akár kevés.

Az elmúlt években a férjem jóval kevesebbet keresett nálam. Most már többet keres. De ezt sosem számolgattuk. Van egy összeg, amiből élünk havonta, és ez nincs szétosztva, hogy akkor ebből x összeg a tiéd y pedig az enyém.

Jól érzed magad ebben a kapcsolatban?

Határaidra csak te figyelsz, hiszen te erzed hol húzódik. Szólj neki, hogy ő kint van. Ha szeretne és tud akkor változtat.

Pakliban az is benne van, hogy képtelen erre.

Másik a tükröd ha változol akkor a "kép" is változik. Az is megeshet, hogy idővel mas személy lesz a tükörkép.

Nálunk közös kassza van, mi pénzünk van, plusz megbeszéljük, ha veszünk valamit.

Pl a férjem azt is meg szokta említeni, hogy akkor neki kell új cipő, jön és vesz ki a dobozból pénzt. Ha én akarok venni valamit, akkor mondom, hogy fogok rendelni a netről, és veszek ki pénzt.

Soha semmit nem kell kérnem, és neki sem. Van köztünk annyi bizalom, hogy nem szórjuk a pénzt, így mindkettőnknek van szabad hozzáférése, tudjuk, hogy mikor nem fér bele esetleg valami extra.

És igen, mindkettőnknél előfordult már átmeneti munkanélküliség, akkor is ugyanúgy megvettünk mindent itthonra, magunknak és egymásnak is, mint amikor mindketten kerestünk. Ez egy normális kapcsolatban így működik. Nem fogja egyikünk sem hagyni éhenhalni a másikat amikor így is épp elég baja van, és meg sem aláznánk egymást soha azzal, hogy pénzt kelljen kérni bármire.

Amúgy nálunk a közös kassza úgy működik, hogy nem számolgatunk, nem tologatjuk ide-oda a pénzt. A lehető legegyszerűbb megoldás az volt, (mivel a férjem fizetése pár nappal előbb érkezik meg és 30 ezerrel az a több), hogy az ő fizetését költjük megélhetésre (rezsi, kaja, tisztító és egyéb szerek, biztosítás, mobiltelefonszámlák, szórakozás, egyebek), az enyémet pedig félretesszük megtakarításnak minden hónapban. Ez így megy amióta összeköltöztünk, 7 éve. Mindkét pénzforrást közösnek tekintünk.

A háztartást pedig természetesen mindketten vezetjük. Heti váltásban , egyik héten én csinálom, a másik héten a férjem. Hogy mennyit keresünk, nincs hatással az itthoni munkánkra, csak az, hogy a férjemnek hosszabb a munkaideje mint nekem és így mindig én érek haza hamarabb. Így én hetente 3x takarítom végig a házat azon a héten amikor én vagyok a soros, ő pedig kétszer amikor ő. 2 dolog van ami csak az én, illetve csak az ő dolga, mert nekünk így volt kényelmes. 1. Én magamra vállaltam mindkettőnkre a főzést minden nap, 2. cserébe ő intézi az összes bevásárlást a heti kisebb, a közepes, és a havi 1 nagybevásárlást is, valamint ő megy postára is befizetni a csekkeket, drogériába, gyógyszertárba ha kell. Ennyi.