Fiatal házasok (23-26 év), nálatok milyen a házasélet, milyenek a mindennapok, mi változott megismerkedésetek óta?

Én vállaltan kissé kívülállóként szólok bele, ugyanis nem vagyok házas és gyerekem sincs.

Az nagyon gyanús, hogy mindenki mással is olyan elutasító, mint veled. Nem csak az számít depressziónak, hogy egy marék nyugtatóval ki akarja magát nyírni, hanem ez a mindenkitől elzárkózás is egy jel lehet. Elég beszűkültnek tűnik, és van egy tippem, hogy egy darab szarnak érzi magát. Az "én nem akarok terhet jelenteni senkinek" duma miatt gondolom ezt. Akár az a verzió áll fenn, hogy már nem tisztel annyira, akár magában van zuhanva most mindenképpen egy erős kézre van szüksége. Nagyon jó ember vagy, hogy a megoldást keresed, remélem sikerrel jársz.

Biztosan le leszek pontozva, de akkor is leírom. A leírásod alapján nekem az jutott eszembe először, hogy neki csak egy spermadonor kellett. A gyerek megvan, te meg már nem kellesz neki. Röviden ennyi a sztori.

Ha próbáltál vele beszélni, hogy térjen észhez, de nem történt változás, akkor nem is fog változni. A fejedre is állhatsz, akkor sem.

Mi 24-21 évesen jöttünk össze, még viszonylag fiatalon, 25 - 22 évesen házasodtunk, most már 32-29 évesek vagyunk, a kapcsolatunk szilárd, szeretjük egymást-igen, szerelemmel, a szexuális életünk eszméletlen jó, nem tudom ez sok-e vagy kevés mások szerint, nekünk ennyi az igényünk: heti 5-8 alkalommal van szex. Ugyanolyan bújósak vagyunk, mint az elején, amikor járni kezdtünk, mindketten ilyen típusok vagyunk.

Sok a spontán csók, az ölelés, egymás fogdosása. Amúgy, itthon, ha nincs túl hideg, meztelenül vagyunk és úgy is alszunk. Járunk szórakozni kettesben, barátokkal, együtt is, picit külön is, sok időnk van egymásra, és saját magunkra is.

Egyetlen dolog nincs nekünk, ami nektek van, és az a gyerek. NEM vállalunk gyereket sem most, sem később!!! Egy kutyust neveljük ketten és ez mindkettőnknek jó így.