Milyen érzés hirtelen egy férfitől függni anyagilag teljesen?

Te minden pénzed elbsztad, elköltötted egyből, amint megkaptad? Sosem spóroltál soha egy fillért sem? Akinek 9 évig jól menő vállalkozása van, arról azt képzelnék mások, hogy van félretett pénze is és nem hónapról hónapra él.

Havi nettó 250 ezer ft-ból élek, de ebből kb 80-100 ezret mindig félre teszek és van is ebből néhány millió forint spórolt pénzem, pedig sosem voltam vállalkozó.

27/N

Egyéne válogatja, hogy kinek milyen érzés.

De azért hadd mondjam el - és nyugodtan megsértődhetsz - nem tartom túlságosan ép megoldásnak ezt az eltartósdit, akármelyik fél legyen is az eltartott. Ha a leendő feleségem degeszre keresné magát, akkor se ülnék otthon a t*keimet vakarva, mondván ő majd keres, és nem csak azért, mert nem szeretnék adott esetben kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, hanem mert a jövőt tekintve az önéletrajzomban sem mutatna túl jól egy 5 éves "lyuk", és szakmailag sem akarnék leépülni. (Nyilván ha szalagmunkás lennék, akkor ez azért nem lenne érv.) Egyébként senki nem gátol meg abban, hogy dolgozz, és szerintem egy ép kapcsolatban természetes, hogy mind a két fél kivegye a részét a kenyérkeresésből. Elismerem, hogy van, akit egy percig nem frusztrálna az, hogy mástól függ anyagilag, de szemmel láthatóan te nem ez a fajta ember vagy. De ahelyett, hogy sopánkodsz, meg azon agyalsz, hogy hogy szokd meg ezt az érzést, elmehetnél inkább dolgozni.

Ami pedig azt illeti, # egyáltalán nem beszélt el melletted, csak gondolom, nem tetszik, hogy egy fájó igazságra rávilágított.

A vállalkozási és pénzügyi kultúra idehaza a béka popója alatt van. Ha az a vállalkozás valóban jól menő volt (tehát nem a nullszaldó határán táncolt), akkor bizony egy kicsit is előrelátó vállalkozó ez alatt bőséges tartalékokat fel tudott volna halmozni. Ha meg beüt a krach, a tartalékból simán fel lehet éleszteni a vállalkozás. Mi az, hogy rád nyitottak egy üzletet, és annyi a vállalkozásodnak? Ne is haragudj, de ez iskolapéldája az inkompetens vállalkozásvezetésnek. Tipikus hozzáállás: ölünkbe pottyan egy vállalkozás, amit elkezdünk irányítani nulla hozzáértéssel, aztán megy, ameddig megy, mert ha krízishelyzet van, senki nem ért hozzá, hogy hogy kellene kezelni. Ha csak addig működött a vállalkozás, ameddig nem volt konkurencia, akkor az alapvetően egy működésképtelen vállalkozás volt. Amikor meg láttad, hogy nem megy, nyugodtan elköltözhettél volna egy kedvezőbb adottságokkal bíró helyre.

Persze, gondolom, az volt nálatok az ábra, hogy az egyik fél mindig csak nettó fogyasztó, így kettő helyett csak egy bevételi forrásotok van, és így nem olyan könnyű félretenni, mint ha kétszer ekkora bevétellel gazdálkodhatnátok. De ez megint csak életvezetési és pénzügyi műveltségi kérdés.

"Azért nem hagytam, hogy hadd éljen! Most én élek koncentráltan"

Ebben sem egyezik a véleményünk. Nem koncentráltan kell élni, hanem optimálisan, amihez a szakmai élet ugyanúgy hozzátartozik. De láthatóan ti csak végletekben tudtok gondolkodni.