Miért van az hogy házaság után a nő nem tőrődik magával?

Acedia. Most ne a bibliai mivoltját nézzük.

Az emberek bizonyos része egy idő után saját maga elől is irigyli a jót. Aki nem igényli a jót, nem lesz se igényes, se arra nem lesz igénye,hogy a másikkal foglalkozzon. Bele kényelmesedik egy kapcsolatba, mert ott van úgy is az "asszony" vagy az "ember", szereti, mert ez tök természetes. Hogyne lenne már természetes,hogy ott van veled valaki.........Az emberek nem törődnek kellő mennyiségüt a másikkal,így elmarad a pozitiv visszajelzés. Nincs motiváció arra,hogy igényesek legyünk. Minek? Az asszony otthon főz, mos,takarít, mint egy rendes robot, az ember meg dolgozik, hazajön, követeli a vacsorát és bedöglik az ágyba. Így eljutunk egy olyan szinte,hogy két ember van egymás mellett és cső. Mint egy kölcsönös kihasználás. Én már ránézésre meg mondom két emberről, hogy boldogok -e együtt. Akik figyelnek egymásra,törődnek egymással és magukkal, javarészt boldogok, akik pedig nem, búskomoran sétálnak egymást mellett közömbös arccal. Az ilyenek elfelejtik (?),hogy egy életük van.

Felesleges volt így feltenni a kérdést. Te magad is tudod, hogy bizonyos emberek viselkednek így, és nem csak nők, vagy nem csak férfiak. Ez a jelenség nemtől független.

Az egyik megoldást pedig általánosságban már leírta valamelyik válaszoló. Átlagos külsejű emberek esetében valóban így van. Attól függ, hogy az adott személyeknek milyen a házassága, hogyan bánnak egymással.

Ez az egyik ok.

A másik meg az, hogy a kapcsolattal nincsen gond, egyszerűen csak elkényelmesednek az emberek. Ez valahol természetes is egy kicsit...hisz ki akar olyannal élni aki mellett folyton bizonyítania kell, folyton félni hogy elhagyják és soha nem lazíthat, különben felmegy x kiló, és máris jön a dráma?

Pusztán ránézésre megállapítani bármit is, egyébként nettó hülyeség. Pl mi a férjemmel mindketten túlsúlyosak vagyunk. Ha valaki ránézésre ítél, azt mondaná biztos egy kalap szar a házasságunk és boldogtalanok vagyunk benne. Azt viszont nem tudja, hogy már a megismerkedésünk előtt is ilyenek voltunk, és hogy a súlyunknak az ég világon semmi köze nincs a házasságunk minőségéhez:)

Ezért butaság ránézésre ítélkezni úgy, hogy semmit nem tud az ember a másikról, a párjáról, vagy a kapcsolatukról.

Hogy mennyire nemtől független jelenség, azt a barátnőm esete is bizonyítja. Ő egyre jobban ad magára, egyre csak feljebb törekszik, míg az élettársa egyre csak hízik és hanyagolja. Ha szóba hozza dolgot (lassan 2 éve folyamatosan) vagy egyszerűen meg sem hallja a pasi, vagy addig csűri-csavarja a dolgot, amíg ki nem hozza a barátnőmet hibásnak. Folyamatosan kapja az ívet a családjától is meg ettől a faroktól is. Nem tudom mire vár még, hiszen azért van 1-2 másik, jobb érdeklődő, mint a jelenlegi pasi.

A pasi szerint meg teljesen rendben van az, hogy fél év alatt duplázta a súlyát, nem tisztálkodik rendszeresen, és nem figyel a társa igényire egyáltalán.

Szó se róla, mindkét féltől aljas húzás az ilyen szintű változás egy kapcsolatban nemtől függetlenül.