Van itt olyan, akinek volt boldogtalan szakasza a házasságának?

Én ehhez fiatal vagyok, de a szüleim példáját fel tudnám hozni. :)

Éppen kamaszodtam és lázadtam ellenük, amikor a húgom megszületett, emiatt aludni sem tudtak, ingerültek voltak, én is csak szítottam a vitákat, a munkahelyük is veszélyben volt, stressz stressz hátán gyűlt bennük, egymáson vezették le. A "ha tudtam volna, hogy ez lesz, soha nem mentem volna hozzád"-tól a 25 éves ballépések felhozásáig mindent egymáshoz vágtak, napi szintű veszekedés, egyéb kommunikáció nem sok. A nemi életről természetesen nem tudok, hogy az milyen volt akkor. :D De gondolom elég gyér, a baba miatt főleg.

Szóval mindenki utált mindenkit. Részben magától (én felnőttem, húgom sem volt már baba, a munkahelyi gondok is elsimultak), részben pedig a szüleim küzdelme által sikerült megjavítani. Elolvastak rengeteg könyvet, leginkább ilyen "erőszakmentes kommunikáció" témájú és egyéb pszichológiai párkapcsolati könyveket, és elkezdtek egymással úgy beszélgetni, higgadtabban és szeretetteljesebben. (És velünk is elkezdték.) Gondolom eközben a nemi életük is visszatért vagy megjavult, de mivel a szüleim, nem tudom (és nem is akarom:D).

Tehát most már minden rendben van. :)