Esküvő után nektek változatlan maradt a viszonyotok minden barátnőtökkel?

Szerintem nincs baj azzal ha valaki huszonévesen élvezi a fiatalságát és elmegy bulizni. Ettől senki nem lesz kevesebb, butább ,nem értem miért kell őket lenézni. Másfajta programjaik vannak. Ennyi. Ettől ők még nem rossz emberek.

Egyébként szimplán annyi a gond hogy nem vagytok egy társaság ,nem ugyanazokat a dolgokat szeretitek. Ha nem megy ,nem kell erőltetni.

Viszont az igazi ,közeli barátaidat ne hanyagold el csak azért mert már házasok vagytok. Ismeretségi körömben ,nem egy csaj így járt hogy házasság után tojt a barátnőkre aztán amikor felszállt a rózsaszín köd ,kicsit belesüppedtek a mindennapokba ,nem volt már barátnő akivel bármit is tuxott volna csinálni.

Bocs, de igen, te vagy a hibás.

"azt érzem semmi energiám rájuk és csak az időmet pocsékolom ha órákig hallgatom őket."

Tehát férjhez mentél, elkezdtél dolgozni, és rögtön nekiálltál játszani az eszedet, hogy te már komoly felnőtt vagy, alantasak a problémáik meg a társaságuk.

Nem a másik oldalról beszélek, 29 éves családos anyuka vagyok, 2 éves kislánnyal, meg egy munkával, amit a gyerek alvásidejében oldok meg sokszor, mert nem bölcsis (home office). De azért a barátnőimre van időm, mert akarom, hogy legyen. Ők is alkalmazkodnak nyilván, jönnek hozzánk néha hétvégén 1-2 napra, szeretik a lányomat is, nem gáz nekik. De én se dugtam karót a seggembe, mert már másképp élek, és 2-3 havonta pl. bulizni is elmegyek velük, hogy a dolog kölcsönös legyen, ne csak ők alkalmazkodjanak. Egyikük velem egyidős szingli, a másik fiatalabb nálunk, egyetemista és dolgozik mellette. Mégis működik a dolog.

Szóval azért ebben a történetben te nem áldozat vagy, hanen te alakítod úgy a dolgokat, hogy lekopjanak a barátnők. Persze szíved joga, csak általában ebből jön az, hogy pár év múlva, kisgyerekes anyukaként meg sír az ember, hogy férj dolgozik, ő meg otthon egyedül egész nap a gyerekkel, a kutya fel se hívja, mert jajj, a szemét barátok mind eltűntek. A baráságok is úgy működnek, hogy mindkét félnek tennie kell érte.

mire fel tartod magad többnek?

hogy egyetem alatt férjhez mentél, amibe valszeg egy forintot nem tettél? nem tudod magad eltartani, csak van egy férjed. az lehet bárkinek.

Kérdező, ez házasságtól függetlenül egy általános jelenség felnőttkorban. Gimi/egyetem után akár tetszik akár nem szétszórodunk és egyre különbözőbb utakon kezdünk el járni. Ráadásul közhely, de a barátságért tenni is kell, mindkét oldalról.

Nekem is vannak olyan barátaim akikkel eltávolodtunk egymástól, de nem bánom és vannak olyanok akikkel meg szorosabb lett a barátságunk. A mi társaságunkban is nagy az olló: van aki férjhez megy és építkezik, van aki vállalkozásba kezd, van aki otthon lakik, tanul és bulizunk. El kell döntenéd, hogy akikről írtál érdemes-e küzdened vagy okosabb inkább hagyni a dolgokat.

Mi hasonlóan vagyunk, mint az egyik korábbi válaszoló. Hárman vagyunk barátnők, az egyik barátnőm pár éve férjhez ment, jött az első gyerkőc majd a második. Korábban együtt jártunk bulizni, most játszótérre tervezzük a programokat, vagy amíg csak egy volt addig beültünk kávézni meg sétálni (a második most pár hetes). Alkalmazkodunk hozzájuk, de ő is igyekszik hozzánk. Mindenfélét megbeszélünk. Gyerekekről, de azt is ha mi kirándulni megyünk vagy bármi történik az életünkben és az egyetemen (még tanulok és dolgozok). Nem zárkózik el és nem csak a gyerekek a téma.

Szóval mérlegelni kell,hogy akarsz-e velük barátkozni (és tenni is érte) vagy sem.