Kinek mit jelent a házasság?

Nem vagyok a házasság híve, inkább csak a válás utáni részt tudom elképzelni mikor az asszony pár év után elpereli a lakást aztán mehetek csövezni a híd alá.

Az sem lehet véletlen hogy magyarországon a házasságok 70%-a válással végződik, így aztán sok értelme van.

Nem képzelek el magamnak feleségszerepet. Aki most vagyok. Ez vagyok majd' 30 éve.

Magáról a házasságról a biztonság szó jut eszembe. Szeretném, ha valamelyikünk haláláig tartana.

Filmekben szoktak lenni idős párok, akik beszélgetnek, hogy mi volt 40 éve, meg viccesen cívódnak... szeretném ezt. Szeretném, ha mindig számíthatnánk egymásra, ha legjobb barátok is lennénk egyben.

#1

Jaj már megint ez a szöveg? :D A válás nem a házasság intézményének a hibája, hanem az embereké, akik idióta módon ugrálnak bele a házasságba, mert az cuki dolog. A környezetemben ahány pár elvált, mindnél lehetett látni előre, hogy rossz vége lesz, mert nem illenek össze, csak hát a rózsaszín köd miatt azt hitték, hogy jó lesz. Épp egy fél órája olvastam egy cikket, hogy emberek mik miatt válnak, olyan idióta okok voltak, hogy fogtam a fejem, elő is keresem:

1. Az új feleség gyűlölte a férj előző házasságból született gyerekeit - gondolom ez csak a házasság után derült ki, addig imádta őket :DD

2. Depressziós volt a párja - persze szakemberhez nem vitte el, csak cseszegette, úgy nyilván rohadt nehéz javítani rajta.

3. Mert első szerelem volt, és rájött, hogy még "élni akart" - ez is nyilván csak házasság után tudott eszébe jutni

4. A munkája fontosabb volt neki - saját elmondás alapján tudta elejétől kezdve, hogy a párja maximalista, akkor nem tudom, min lepődik meg

5. Csak barátok voltak - inkább nem is kommentálom :D

6. Megcsalás - ha nem tudnak kommunikálni az emberek, nem tudom mit várnak

7. 24/7 a családjával volt az egyik, fontosabbak voltak neki, mint a házastársa - de már a kapcsolat elejétől kezdve, szóval itt se értem, hogy mire számított.

Szóval nem a házasság hibája, hogy sok a válás, hanem a buta embereké, akik alapjáraton egy normális kapcsolatra se alkalmasak, de azé' házasodnak, mer' mér' ne, köll a banzáj.

/Off vége/

A kérdésre válaszolva: azt gondolom, hogy a házasságban nem "csak" szeretjük egymást és elvagyunk, hanem komolyan egymás életének részei vagyunk, összetartozunk, és együtt birkózunk meg a nehézségekkel. Természetesen megőrizzük a saját jellemünket, vannak külö dolgaink, programjaink, stb, de alapvetően "mi" van, nem pedig "én és te". A párom gondjai az enyémek is, és fordítva. A párom öröme az enyém is, és fordítva. Biztonságban vagyunk egymás mellett, támogatjuk egymást. Ezek alapvetően egy "sima" kapcsolatban is megvannak, de a házasság egy kis továbblépés a "pasim" meg "csajom" szinttől, és kifejezi, hogy IGEN, tényleg megtaláltam azt az embert, akivel összetartozunk, és "ketten a világ ellen".

Nem tartom különösebben másnak a férj és a feleség szerepét, mindenki csinálja, amiben jobb, aztán kész.

Nem a házasság mit is jelent?

Mindig rendezett, tiszta ruhát.

Tiszta házat.

Kedvenc kajáimat.

Mindig, minden be van fizetve időben.

Plusz pénzt, amit a párom keres.

Rendben tartott autókat, amik mindig időben vizsgáztatva vannak.

Na és, ami tulajdon kép első helyre való, nem kell punci után rohangálni, ott van mindig karnyújtásnyira.

Én mindig is férjhez akartam menni, valahogy mindig is úgy képzeltem el az életem, hogy egyszer majd megházasodom. Régebben azt reméltem, ez majd a húszas éveim elején fog megtörténni, de azóta ez sajnos realitását vesztette. :D De ettől függetlenül nem tettem le róla. Igazából én csak úgy tudtam együtt lenni minden barátommal, hogy el tudtam képzelni, hogy majd ő lesz a férjem. Persze, ha kiderült, hogy nem úgy működnek a dolgaink, akkor nem maradok csak azért valakivel, mert ő majd elvesz feleségül.

De számomra a házasság azt jelenti, hogy a párom elkötelezte magát mellettem. Ha valaki komolyan velem akar lenni, akkor én igenis úgy képzelem el, hogy vegyen is el - legyen valami háttere annak, hogy velem van. Egy "hivatalos fogadalom". Tudom, hogy nem ezen múlik egy kapcsolat, meg a papír nem tart össze, de nálam valahogy a kapcsolat részének számít. De ez én vagyok, nekem ezt jelenti.