Szerintetek változni fog a negatív előitéletem a házasággal kapcsolatban? 25F

Ha oszinten lelekedben is halalosan szerelmes leszel es megtalalod akivel le akarod elni az eleted akkor nosulni akarsz majd.

Turelem a nagy szerelem eljon.

Ajanlom ismerd meg a lanyt szex nelkul akkor jobban fogsz vonzodni hozza

A házasságra úgy is lehet gondolni, hogy egy bizalom kifejezése. Mindenben osztoztok, ami tiéd azaz övé is. Ha külön váltok osztoztok (kivéve ha köttök házassági szerződést, és lefektettek bizonyos pontokat)

Szerintem jó dolog eljutni oda, hogy mindened a vagyonod az életed, mindened megosztod és rátudod bízni valakire.

Ha nem akarsz senkivel ilyen kapcsolatot, akkor ellehet kerülni a házasságot, és vagy házassági szerződést kötni.

A férjem is hasonlóan gondolkodott, amíg meg nem ismert engem :) Korábban voltak hosszú kapcsolatai, több évesek, leginkább, de nem akarta magát egy életre ténylegesen lekötni mellettük. Velem meg igen hamar (pár hónap után) eljutott eddig a szintig, hogy akarja.

De az is lehet, hogy neked nem fog változni, nem vagyunk egyformák. Ma már nem azon múlik az ember boldog családi élete, hogy összeházasodnak-e vagy sem. Nagyon sok nő gondolkodik hozzád hasonlóan, max csak a gyerekek miatt házasodna össze esetleg, hogy a kicsik teljes családban nőjenek fel (amire persze a házasság sem egy biztosíték, nem azért).

Amúgy, én magam elnézve, baromira nem értem, miért akartam mindig is összeházasodni valakivel. A szüleim házassága borzalmas volt, utólag visszanézve nekünk is jobb lett volna, ha elválnak, ha apám nem hal meg ilyen fiatalon, akkor idővel szerintem ez is lett volna a vége. Millió rossz, elcseszett, romboló házasságot látok a baráti társaságban is, rengeteg elvált párt ismerek, akik nem értik, minek is házasodtak össze pont _vele_, és én is látom a rengeteg egyedülálló szülőt. És mégis, én hoztam a kislányos fantáziát az álom-esküvőről, mert szerintem egy párkapcsolatot nem lehet teljesen felelős, racionális meggondolásokra építeni, igenis kell bele egy hangyányi naiv idealizmus, hogy "velem ez nem történhet meg". És lám, a házasságom csodálatos, mert a megfelelő emberrel kötöttem össze az életem, nem azért, mert "már ideje volt" (anyám), vagy mert olyan sok pénze lett volna (a társaság egy tagja), nem azért, mert az első komoly kapcsolatom, ahonnan félnék kilépni, mert ismeretlen terep az, ami utána jön (egy másik barátnőm), hanem mert tényleg vele akarok lenni és vele szeretném megosztani az életem. Jól mondja az egyik válaszoló, ez egy hatalmas bizalmi kérdés is, és olyannal nem is lehet meglépni (nem érdemes, jobban mondva), akiben nem bízol maximálisan. De a mai világ ugye elég sok bizonytalanságot kelt az emberekben, sokan kompromisszumot kötnek (amire én nem voltam hajlandó- ezért IS jó a házasságom már tizenharmadik éve), aminek a vége a pár éven belüli válás és/vagy katasztrofális házasság/egyedülálló szülőség.

A szerelmed, lelki társad ha megtalálod, akkor ő egyrészt azért lesz a lelki társad, mert ebben a kérdésben is teljesen egyetértetek, másrészt meg pont ezért fogod azt érezni, hogy ezt a kapcsolatot egy "magasabb szintre" szeretnéd emelni, hiszen már nem lesz elég a "csajom" megjelölés. De ha ez nem érkezik el a te életedben, az sem baj, vannak, akiknek a rossz példa örök traumát okoz, velem ellentétben, és hiába a lelki társ, igenis fél olyan ígéretet tenni, amiben nem bízik, hogy betartja.

A hozzáállásod a probléma.

A szüleid házassága nem a te házasságod. Az ismerettségi körödben lévő emberek házassága sem a tiéd. Miért számítana az, hogy másoknak miért ért véget a házassága? Az életed a tiéd, a döntéseket te hozod meg ezzel kapcsolatban, és TE választod ki a társadat egy életre, nem más. Tehát csak rajtad múlik, hogy alakulnak a dolgaid.

"-olyan érzésem van, hogy aki megházasodik, annak befellegzettÍ"

Ez a tipikus /nem akarom lekötni magam 1 ember mellett egy életre, mert néha-néha (vagy gyakrabban) azért kellenek mások is/ duma.

Miért fellegzett be annak aki megházasodik? Aki a magához való társat választotta, és vele van együtt, annak ez egy plusz, hogy nem a csajom, vagy nem a pasim, hanem a feleségem, a férjem. Hivatalosan a családtagom, a hozzátartozóm. Hiába élsz valakivel együtt x éve, ő a törvény előtt senki! Ha netán baleset érné, az orvosa dönthet úgy, hogy nem ad tájékoztatást az állapotáról, mert te nem vagy senkije. Meg kell majd várnod valamelyik rokonát. Az jó lesz biztosan. (Ismerősömékkel megtörtént ez, és neten is lehet olvasni erről sztorikat, még itt is)

A házasság, gyakorlatilag a legmagasabb szintje egy kapcsolatnak egymás felé (az alapokat leszámítva persze: mint szerelem, hűség), mivel törvényes, hivatalos kapcsolat. Nem egy szükséges rossz. Akik boldogok, és valóban szeretik egymást, azok ebben nem látnak semmi negatív dolgot. Csak azokat zavar a megléte, akiknek elköteleződési problémáik vannak.

Házasságban ugyanúgy kell dolgozni, ugyanúgy kell házimunkát végezni, ugyanúgy lehet a hobbival foglalkozni, utazgatni, programokat csinálni stb stb, mint egyedül, vagy a csajoddal. Mégis mi a bánatért lenne ez rossz? Ismétlem, ha a hozzád való emberrel vagy együtt, akkor semmi hátrányod nem származik a házasságból, csak több jogotok lesz egymással kapcsolatban.

Jól írták a többiek: bizalomról szól. Megbízol-e a párodban annyira, hogy törvényesen is összekösd vele az életed, vagy jó neked az összebútorozás is? Ha viszont nem bízol meg benne, akkor minek vagy kapcsolatban az illetővel?

Az meg már teljesen más dolog, hogy vannak emberek, akiknek nem való a házasság, mégis megteszik valamilyen okból. Például azok akiket jobban érdekel mit gondolnak róluk más emberek, ha x évesen nem házasok,és vagy nincs gyerekük (társadalmi nyomás), vagy azok akik egyszerűen nem vették komolyan az egészet.

Lehet mondani, hogy a gyerek sokkal nagyobb kötelék 2 ember között, mint a házasság, de ha ez így lenne, nem lenne annyi egyedülálló anyuka.

Az az igazság, hogy sem a házasság, sem a gyerek nem garancia semmire. Csak a te választásod. Ehhez kell önismeret is, és az is, hogy a másik embert meg tudd ismerni. Tudd milyen társra van szükséged, és hogy az a valaki akit választasz, szintén tudja ezt.

És a végére: csak mert valaki megházasodik, az még nem jelenti azt, hogy felvágós. Nem csak a nagy puccparádé esküvő létezik ám. Vannak pici, de hangulatos (nem 2 tanús) esküvők is sokkal kevesebb pénzért, ami után ugyanúgy házasok lesznek az emberek, csak épp nem dobtak ki milliókat az ablakon egy bulira.