Másnak is romokban hever a házassága a gyerek születése óta?

A gyerek érkezése még a legjobban működő párkapcsolatot is új helyzetbe hozza.

Egyrészt közre játszik a fáradtságotok, az, hogy tényleg fizikailag jut lényegesen kevesebb idő a pihenésre.

A másik szelete ennek a megváltozott szerepek: eddig "csak ember és nő/férfi" voltatok egymásnak, most a szülői szerepet is tanulnotok kell és sajnos ilyen pici baba mellett gyakran előtérbe kell kerülnie a szülőségnek, hiszen a gyerek alapvető szükségleteit (éhes, fázik stb.) azonnal ki kell elégíteni, míg a többi szükségletetek (összebújás, beszélgetés, akár a ti fizikai szükségletetek, szexualitás) így hátrébb rendeződik a sorban.

Ehhez nagyon erős párkapcsolatnak kell lennie, hogy a felek ezt megértsék és felfogják.

Emellett azért hosszabb távon az is fontos, hogy a 10 hónapos már nem újszülött.

Lassan ki kellene alakulnia a megbízható napirendnek és igenis mindkettőtöknek törekednie kell arra, hogy a nap 24 órájából minden nap legyen egy kis szelet, ami nem a "babucikáról" szól.

Tudom, hogy nehéz, de muszáj neked is NŐNEK lenni- amikor foglalkozol a partnered igényeivel (nyilván neki is ugyanez).

Csak úgy lehet ezen túllendülni, hogy egymás segítségére vagytok abban, hogy a gyermek ellátása, háztartás stb. flottul menjen, rendszerben menjen, össze kell dolgozni annak érdekében, hogy tényleg legyen egy kis közös összebújásra, programra, szeretkezésre idő.

ha ez csak napi 1-1,5 óra, az is több, mint a semmi- és igen- az elején nyilván nehezebb lesz belerázódni ebbe.

Ha mindketten megegyeztek abban, hogy NEM a csecsemő irányítja a családot, bár az ő fizikai szükségletei az elsődlegesek, de NEM KIZÁRÓLAGOSAN és a kapcsolatotokban a tennivalók nem érnek véget azzal, ha a gyerek evett-aludt-főztem stb.- akkor túl lehet ezen lendülni.

Természetes velejárója a párkapcsolatból családdá válásnak, ez is a kapcsolat alapjainak egy próbája.

(ha valamelyik fél nem tudja elfogadni, hogy időlegesen muszáj kicsit többet várakoznia arra, hogy az igényei ki legyenek elégítve, mert nyilván az éhesen, fogfájósan bömbölőó csecsemő gondja előbbre sorolódik, mint a szexuális vágy kielégítése, akkor abból konfliktus van.

De ugyanez a másik oldalon: ha a friss anya ki van purcanva, mert a "te úgyis itthon vagy, nincs semmi dolgod" felkiáltással a partnere nem vesz részt a gyermek ellátásában, nem tehermentesíti a 7/24-es szolgálat alól legalább egy alvás-fodrász-séta erejéig, akkor nem várhatja el a "csak dolgozó" fél, hogy a másik a folyamatos éjszakázás, készenlét után topon legyen mindenben.

Az anyaságot is 10 hónappal a szülés után már kellene helyén kezelni és bizony nehéz a sok feladat között eljutni odáig, hogy te attól még nő és ember is vagy, hogy anya is lettél. Nagy baj lesz a párkapcsolattal, házassággal akkor, ha a nő megszűnik nőnek lenni és csak az anyaságára koncentrál.

Az anyaság szép, és rengeteg többletfeladattal jár az elején, de nem szabad a végletekig hanyagolni egymást és piedesztálra emelni a "babucikát". Ez általában azoknál az önbizalomhiányos nőknél játszik szerepet, akiknek nincs más öröme, sikerélménye az életben, csak az, hogy "szültem".

Kölcsönösen legyetek egymás segítségére a mindennapokban, hogy tudjatok teremteni közös időt, amikor egymásra figyeltek, legyen az beszélgetés, összebújás, szex vagy bármi, ami mindkettőtöknek feltöltődést hoz és benneteket, mint PÁR és nem mint SZÜLŐPÁR hoz közelebb egymáshoz.

Sok sikert kívánok benne:

egy nő és anya :)