Ha együtt éltek évek óta egy lánnyal, aki már 30 fölötti, jól megvagytok, mi az oka annak, hogy nem veszitek feleségül?

Nekem volt olyan, hogy jol megvoltunk egyutt, de rosszul voltam, ha belegondoltam, hogy o lesz a gyerekeim anyja, a felesegem meg ilyesmi. Jol meglenni es osszepapirozni nagyon mas dimenzio. En nem lattam a csajban bizonyos kvalitasokat, amik nekem fontosak voltak... Ezert nem hazasodtunk ossze.

A legtöbben úgy vannak vele, hogy minek egy ágybetétnek jegygyűrű? Azon kevesek pedig, akik valóban szeretik a párjukat, férfiésszel gondolkodnak. Nekik a házasság csak egy darab papír, nem látják olyan mélységekben a fontosságát, mint egy nő.

Mert az anyám

En 8 evig voltam egyutt egy sraccal, mindenfelen atmentunk mar, de az elejetol kezdve tudtam, hogy habar nagy a szerelem, nem akarok ferjhez menni hozza. Pontosan azert, mert nem voltak meg benne azok az ertekek amik nekem fontosak ahhoz, hogy osszekossem valakivel az eletem. Pl.nem szerette a gyerekeket, nekem pedig fontos volt egy egyenrangu tars minden teren, aki majd a gyereknevelesbol is kiveszi a reszet; nem jott ki jol a rokonaival, ami tovabb novelte bennem a ketelyeket, es amikor lett egy komoly melom meg feltekennye is valt, pedig ram lehet szamitani, nem vagyok arulo. O barmikor elvett volna, de en mindigis tudtam tudat alatt, hogy a hazassag nem nekunk valo. Szakitasunk utan 2.5 evvel ferjhez mentem az uj pasimhoz (terhes lettem - akartuk mind a ketten a csaladot), akinek ugyan olyan ertekei vannak, mint nekem es nagyon nyugodt a maganeletem, en pedig tudok a munkamra koncentralni. Hozza tennem az exem hagyott el engem, es amikor mar nem akartam ot vissza ennyi ev utan sem, akkor igencsak meglepodott. Nem volt senkim es tisztaba voltam vele, hogy ennyi ev utan felrugni egy kapcsolatot nagy riziko. Nem tudtam mit akarok, vagy mi var, de azt tudtam pontosan mit nem akarok. En a te helyedbe, a leirottak alapjan, leulnek vele beszelgetni, elmondanam mi a bajom oszinten, adnek neki par honapot atgondolja a dolgokat, aztan ha nem mond semmit szelnek eresztenem. Nem szabad eroltetni semmit. Es felni sem kell az elettol. Mindeg mindenkinel van jobb.

Egy pasi nem úgy van összerakva, kedves utolsó, hogy alapból szeresse a gyerekeket. A pasi nem nő, nem teng túl benne az ápolási ösztön. Többnyire csak amikor megszületik a saját csemetéje, akkor döbben rá az apaság felelősségteljes szépségeire.

16 éve vagyok a párommal van két lányunk (12 és 10 évesek) együtt építkeztünk minden közös minden szép, de nem vagyunk összeházasodva szerintünk az csak egy papír, sokkal szorosabb az a kötelék ami összeköt bennünket.Amúgy zenész vagyok 91 óta kb 150 lagzin játszottam volt illető akinek 2 év alatt kétszer csak más volt az ara...Nekünk nem a rongyrázásra meg a papírra van szükségünk hanem egymásra..ennyi..

Nagyon fontos, hogy tudjon nokedlit szaggatni. Amíg ez nincs meg, szó sem lehet házasságról.