Mit tegyek ha zavar, hogy a férjem kevesebbet keres mint én?

Most én csak magunkból indulok ki, nekünk az a szerencsénk, hogy lesz segítségem és így én a baba mellett is tudok majd itthonról dolgozni mondjuk napi 2 órát, ami már elég lesz ahhoz, hogy ne essünk vissza túlzottan. De 300 ezer forintot mi ketten úgy elköltünk, mint a sicc. Lakáshitel, kocsi, + bevásárlásnál megszoktuk, hogy a jobbat vesszük. Nem is szórjuk, ruhákra meg utazásokra. Rohadt szar lenne annyiból élni plusz egy gyerekkel.

Anno mikor volt mindkettőnknél egy emelkedés az is úgy eltűnt a mindennapi kiadások között, hogy na még. Jól hangzott meg minden, de annyi lett belőle, hogy mindig van itthon többféle friss piacos zöldség és gyümölcs.

Gondolkodtam még ezen, de végül is mindegy. Kinek a pap, kinek a papné. Én arra akartam rávilágítani, hogy bár ugyan meg lehet belőle élni, biztos mi is kijönnénk, de rohadtul fájna, ilyen alap dolgokról kellene lemondani, amin most gondolkodnunk se kell egy pillanatot sem. Főleg, mikor van egy gyerek is akkor méginkább arra vágyik az ember, hogy ezek a dolgok mindig meg legyenek.

Aztán ha már most ebből probléma lesz akkor majd csak ezután jön majd még az az időszak, mikor valóban fel fogják fogni a jelentőségét a dolognak.

Fel lehet készülni erre az időszakra pl. úgy, hogy nem szórják el az összes pénzt (mindjárt nem félmillás az életszínvonal), hanem jócskán tesznek félre a gyes időszakára, hogy ne kelljen akkor se fillérezgetni. Nem lesz olyan markáns az életszínvonal-különbség, meg amúgy is mindig jó, ha van egy kis tartalék. Vagy elmegy apu gyesre, ahogy nálunk is történt.:-)

Amúgy pedig tényleg nem minden a pénz, az meg (nekem) külön biztonságérzetet ad, hogy nem vagyok senkinek kiszolgáltatva anyagi szempontból.